Már szinte fel sem tűnik, hogy a hónapok milyen gyorsan cserélődnek. Annyira zsúfoltak a napok és a hetek, hogy pikk pakk eltelt a szeptember. Mondjuk egyáltalán nem bánom, hisz az elmúlt pár hónap volt életem eddigi legaktívabb és egyik legizgalmasabb időszaka. Nincs időm unatkozni és nem is akarok!
A kedd-csütörtök-szombat hármas nem is indulhat máshogy, mint edzéssel! Az idő múlásával egyre kisebb lesz az X a lábamban, aminek nagyon örülök. Sokszor volt probléma, hogy nem tudtam rendesen megállni, amikor egy helyben álltam, legtöbbször dölöngéltem és áthelyeztem egyik lábamról a súlyt a másikra, mert nem bírtam el magam. Talán az az egy szerencsém -ha mondhatok ilyet -, hogy arányosan híztam mindenhova és nem hirtelen kapott nagy terhelést a lábam, így az izületeim viszonylag épségben vannak. Sosem fájt a térdem, vagy a bokám, ami ekkora súlynál csodával határos. Ettől függetlenül néha éreztem egy kis bizsergést, zsibbadást a talpaimban, ami a rossz vérkeringésnek volt köszönhető, és annak, hogy nem igazán mozogtam. Most viszont egyáltalán nem jelentkezik ez a probléma.
Folyamatosan veszem észre magamon azokat az apró jeleket, amiket az edzésnek és a diétának köszönhetek. Nagy örömmel töltenek el ezek az új tapasztalások, felismerések, mint pl. hogy már van csuklóm és kezdenek látszódni az erek a kezeimen, illetve ha ökölbe szorítom a kezem, megjelennek a bütykeim is, amik eddig nem látszódtak :D Ezek persze apróságnak tűnhetnek, de én igencsak élvezem ezeket a változásokat, mégha ezek annyira nem is látványosak egy külső szemlélő számára.
A fenti kép már inkább egy látványosabb változást mutat. Nagyjából egy hónappal ezelőtt vettem egy övet, aminek a legutolsó lyuka a jobboldali volt. Azzal használtam egy darabig, de két hét után lyukasztanom kellett egy másikat rajta, mert már nagyon kellemetlen volt, hogy folyamatosan lecsúszik a nadrágom. Egyáltalán nem tartott semmit és ezért szorítanom kellett rajta. További két hét elteltével ismét ott tartok, hogy lyukasztanom kellett az övön, mert kettő lépés után lecsúszott bokáig a nadrágom. Ezt persze nem hagyhatom sem magam miatt, sem az összes többi ember miatt sem. :D Korábban nekem ez is nagy problémát okozott, volt idő, amikor nem tudtam magamnak övet venni sehol, ezért gumipókkal próbáltam fenntartani az éppen aktuális nadrágomat. Roppant kellemetlennek éreztem, de a bő pólók és pulóverek eltakarták, szóval nem nagyon tudtam mást csinálni.
A másik nagy öröm számomra az, hogy fel tudtam próbálni egy olyan pólót, amit egy sima hétköznapi üzletben találok, végre fel tudtam venni egy konfekcióméretű ruhadarabot. Megfelelő hosszúságú, nem szorít sehol, kényelmes és ráadásul egy pólóra próbáltam fel. Nem is tudom szavakba önteni, hogy mekkora öröm ez nekem, persze nem fogok most még betárazni, majd csak akkor, ha már nagyjából megközelítettem a kitűzött célt, mert kéthavonta nem látom értelmét annak, hogy ruhatárat cseréljek. A jobboldali képen a már kisebb ingben vagyok, amit nagyjából egy hónapja vettem, de ez is kezd lógni rajtam. A boxkesztyűre hamarosan egy másik posztban visszatérek! ;)
Köszönöm szépen mindenkinek, aki írt a Google űrlapon keresztül kérdést vagy gratulációt. Mostantól mindegyik bejegyzés aljára odateszem ezt a lehetőséget és ha érkezik olyan kérdés, amiről érdemes beszélnem, akkor igyekszem a legjobb tudásom szerint válaszolni is rá.
"Hogyan oldod meg a társas helyzeteket, amikor pl barátokkal elmentek vacsizni, beültök valahova iszogatni? Mert a reggeli, meg a napközbeni kaja az okés, de a legnagyobb csábítós alkalmak este a szociális eseményeken vannak, nem?"
A társas helyzetek nagy fejtörést okoztak mióta diétázom. Voltam többször étteremben, szórakozóhelyen, szülinapi bulin és random összejöveteleken is az elmúlt 4 hónapban. Eleinte kicsit féltem tőle, mert nem tudtam, hogy mekkora lesz a kísértés, mennyire tudok nemet mondani. Szerencsére én úgy ítélem meg, hogy eddig (lekopogom) sikeresen vettem ezeket az akadályokat. Ha valami olyan helyre mentünk, ahol enni "kellett", akkor mindig előre készültem már és próbáltam beilleszteni a napi étkezéseim közé azt az alkalmat. Az étteremben meg már olyat kértem, amivel a lehető legkisebb rossz dolgot viszek be a szervezetembe. Így ettem natúr csirkét salátával, kebabtálat szósz és köret nélkül (zöldség+hús), hamburgert a zsömle nélkül, stb. Kerültem a szénhidrátot, a tejtermékeket és a cukrot és a többivel nem volt probléma. Az alkohollal viszont voltak problémák. Az italozás duplán is veszélyes, mert önmagában már az alkohollal is rengeteg kalóriát lehet bevinni a szervezetbe és még az is fennáll, hogy ha ittas állapotba kerül az ember, akkor hajlamos csipegetni. Mivel ettől nagyon féltem, inkább kerültem az alkoholt minden formában. Egyszer ittam egy pálinkát és nagyon rosszul lettem tőle, nem bírta a szervezetem. Többször inkább már nem is kísérleteztem, viszont vodkát és száraz fehérbort ettől függetlenül ittam egyszer-kétszer, de ez is maximum egy pohár volt / alkalom.
Szeretném leszögezni, hogy az, amit én most csinálok, ebben a formában nem feltétlenül követendő. Minden ember más és más, máshogy reagál bizonyos dolgokra. Nekem a nagy súly (220kg) miatt drasztikus változtatásra volt szükségem, ami segített abban, hogy elinduljon a fogyási folyamat és minél több gyakorlatot el tudjak végezni. Nekem ez a diéta és mozgás kombó bevált és eddig sikeresnek mondhatom magam benne, ahogy a fenti képek is ezt bizonyítják. Hamarosan elkészül az új étrendem, ami már alkalmazkodik az új súlyomhoz és az egyelőre heti 3 edzésemhez. Folyamatos orvosi felügyelet alatt állok és két edző is foglalkozik velem, hogy betartsam a diétát és helyesen végezzem a gyakorlatokat. Semmi sem állhat az utamba, hogy elérjem a célomat!
