Megszabadultam 60 kg feleslegtől, ezért arra gondoltam, hogy megmutatom, hogy mégis mennyi az annyi. Szerettem volna venni valamiből 60 kg-nyit, hogy jól látható legyen, hogy mekkora túlsúly volt rajtam. Az első gondolatom az volt, hogy veszek zsírt, de ezt az ötletet hamar elvetettem. Elég elcsépelt, és ha már veszek valamit, akkor mindenképp olyat szeretnék, ami hasznos lehet esetleg más számára is.
Nemrég szereztem tudomást arról, hogy a nagyon hátrányos helyzetű gyerekeket amikor elveszik a szüleiktől, vagy lemondanak róluk, vagy bármi más szörnyű oknál fogva egyedül maradnak, akkor már nem minden esetben kerülnek árvaházba, hanem nevelőszülők viselik a gondjukat. Sajnos, vagy szerencsére én még sosem hallottam ilyesmiről, ezért nagyon ledöbbentettek azok a történetek, amiket hallottam. Amikor megtudtam, hogy a közvetlen ismeretségi körömben vannak is ilyen nevelőszülők, nem gondolkodtam tovább, azonnal tudtam, hogy nekik szeretnék segíteni.
Ő itt Brendon!
Igyekeztem olyan dolgokat választani, amire szükség lehet egy átlagos háztartásban. Olyan dolgokat, amikből rengeteg fogy el, főleg akkor, ha három kisgyerek is van a háznál. Elmentünk tehát bevásárolni, vittünk bevásárolókocsit is, mert azért 60 kg elég sok. Nem mondom, hogy nehéz volt bepakolni a kocsiba, de azért ha kézben kellett volna a kasszától kivinni a parkolóig ezt a sok cuccot, akkor azért megterhelő lett volna és tuti el is fáradtam volna rendesen. Hihetetlen, hogy ezt a nagy túlsúlyt cipeltem magamon csomó ideig nap, mint nap.
A kulisszák mögött Szami, Virág, Brendon és Fecóka.
Beszéltem a nevelőszülőkkel, elmondtam nekik a tervemet és nagyon örültek neki. Szerveztünk egy fotózással egybekötött személyes találkozót, amikor oda tudtam nekik adni ezt a kis csomagot. Természetesen a gyerekek is jöttek és eltöltöttünk egy kis időt együtt. Csináltunk pár fotót és megismerhettem a szívszorító történetüket, ami csak még jobban megerősített abban, hogy remek helyre került ez a kupac liszt és cukor. Frissítés: Utólag megtudtam, hogy mivel olyan sok ez a 60 kg, további csomagokat készítettek belőle és több rászoruló között fogják szétosztani egy részét.
Elképesztően jó érzés az, hogy ezzel az aprósággal segíthettem valakin, valakiken. Ezt a napot sosem fogom elfelejteni, az egyszer biztos. Durva belegondolni abba, hogy milyen kevés kell ahhoz, hogy hatással legyünk más emberek életére. Amikor elbúcsúztunk a családtól, akkor a kezembe nyomtak egy kis meglepetést, amit ők készítettek nekem. Egy kis mappát, ami egy emléklapot tartalmazott. Az emléklapon a kicsik kézlenyomata és fényképe szerepelt. El sem tudom mondani, hogy mennyire jól esett ez a gesztus, biztos vagyok benne, hogy a szobám falát fogja díszíteni ez a lap! :)
Ezúton szeretném megköszönni a sok segítséget Szaminak, aki a képeket készítette, illetve az ötlettől a megvalósításig végig mellettem volt! Ha tehetitek, ti is segítsetek embertársaitokon és ne csak karácsonykor! A mondás, mi szerint "jobb adni, mint kapni" teljes mértékben igaz! A poszt végére pedig iderakok egy összehasonlító képet is, hogy ez se maradjon el. A tükörért bocsánat, ígérem le fogom takarítani most már tényleg!
