Ahogy egyre hidegebb lesz és a nyár őszbe fordul, úgy kerülnek elő azok a ruhadarabok, amiket még télen hordtam. Nagyon vegyesek az érzelmeim, hiszen minél jobban haladok a célom felé, annál kevesebb ruhám jó rám a régebbiek közül. A fenti képeken jól látszik, hogy a pulóvert, amit egykoron (február/március környékén) viseltem, most már egyáltalán nem úgy töltöm ki, mint akkor. Úgy nézek ki benne, mint valami csöves, de kívánom, hogy ez legyen mindig a legnagyobb bajom.
Félreértés ne essék, nem panaszkodni szeretnék. Hatalmas örömmel tölt el, hogy egyre kisebb vagyok és most már látható nyomai is vannak annak a sok lemondásnak és küzdelemnek, amit az életmódváltással magamra vállaltam. Az egyik legmotiválóbb dologként hatnak rám az ilyen és hasonló képek:
A bal oldali kép decemberben készült, itt éppen hogy jó volt a kabát, március/április környékére már alig tudtam összezipzárazni.
Barbira lehet emlékeztek, ő ott volt a legelső edzésem napján is.
Szeptember beköszöntével az edzések száma háromra nőtt, így kedd és csütörtök mellett már szombaton is crossfittel indítom a napom. Nagyon izgatottan vártam már ezt a pillanatot, hiszen az elmúlt három hónap alatt tényleg az életem és a hétköznapjaim részévé vált a mozgás. NADE egy átdolgozott hét után, két edzéssel és hatalmas izomlázzal a hátam mögött szombaton reggel 6 órakor felkelni felért egy rémálommal. Nem is nagyon tudom megfogalmazni, hogy mennyire rossz volt. Gondolkoztam rajta, hogy felhívom az edzőmet és lemondom azt a napot valamilyen durva gyomorrontásra hivatkozva.
Persze nem így tettem. A kissé nehézkes ébredés után fogtam magam és elmentem edzeni szombat reggel fél 8-ra, ahelyett, hogy legalább délig aludtam volna, hogy kipihenjem a hét fáradalmait. Szerintem egyébként pont ez a hozzáállás az, aminek köszönhetően már majdnem elértem a +-100 felét. Amikor a legjobban nem akar az ember edzeni menni, akkor kell csak igazán, akkor van rá a legnagyobb szüksége. (Gábor motivációs beszédét hallottátok :D)
Az edzés nagyon jó volt végül, örülök, hogy nem mondtam le. A következő héten már nem volt problémám a felkeléssel sem. Persze így az izomlázam már egész hétre kitart, ami jó és rossz is egyszerre.
Természetesen az edzés diéta nélkül mit sem érne. Reggelire továbbra is eszem a zabpelyhet egy marék vízzel, majd utána délben, kettőkor és négykor eszek egy csirke-zöldség kombót, ami 100g zöldség és 150g csirkéből áll. Nagyjából 1000 kalóriát eszem egy nap, de ígyis néha soknak érzem ezt is. A gyomrom összeszűkült, elképesztő, de van, hogy a kimért adagot is csak nagy nehézségek árán tudom leküzdeni.
Reggeli. Ebéd. Ebéd.
A főzéssel sincs már problémám. Kezdetben több napra előre megfőztem a kaját, de most már inkább minden nap főzök. Könnyebben váltogatom így a fűszert, nem unom meg, mert nem kell három napig ennem ugyanazt. Viszont idő közben kiderült, hogy egész eddig rosszul csináltam a kimérést. Hivatalosan SÜTÉS ELŐTT kell kimérni a 150g csirkét adagonként én pedig mindig utána mértem csak. Persze 150g nyers csirke sütés után nem lesz 150g ezért mindig többet vettem, mint amennyi kell, hogy a dobozkába pont annyit tudjak rakni. Mostmár jobban odafigyelek. :D
Több, mint 20 posztot írtam már a blogra, viszont biztos vagyok benne, hogy csomó olyan témát még nem érintettem, ami másokat érdekelhet. Arra gondoltam, hogy létrehozok egy ilyen Google Űrlapot, ahol bárki kérdezhet bármit anoním módon. Ha összegyűlik pár kérdés, akkor szívesen válaszolok mindegyikre. (Az AMA azt jelenti, hogy Ask me anything, azaz "kérdezz tőlem bármit".)
