A koránkelés alapvetően sosem tartozott a kedvenc elfoglaltságaim közé. Néha-néha becsúszott egy nyolcas kelés, vagy akár egy fél nyolcas ébresztő is megzavarta gyermekded álmaimat, de többnyire elég fél 9-kor kelnem ahhoz, hogy kényelmesen beérjek a munkahelyemre. Az elmúlt években ez lett a normális, elcsúsztak az ébren töltött órák, kitolódott a lefekvőidő. Ez a fajta kényelem ahhoz vezetett, hogy az első edzésem majdnem le is késtem.
Na nem volt annyira vészes a helyzet, de sikerült kicentiznem és épphogy odaértem az előre egyeztetett 8 órás kezdésre. Megnéztem előzetesen térképen, hogy mégis hova kell mennem. Nem tűnt vészesnek, így feleslegesnek éreztem azt, hogy egy órával előbb elinduljak. Egy edzésben levő pálcikaember 31 perc alatt tenné meg az utat gyalog, szóval azt gondoltam, hogy nekem biciklivel lesz majd ennyi.
Hajnali 7 (!) órára állítottam az ébresztőmet, ami felelőtlen döntésnek bizonyult utólag. Gyors fürdés, öltözés és pakolás után arra lettem figyelmes, hogy a biciklim kereke teljesen lapos. Mondjuk nem tudom mire számítottam, az elmúlt két évben eddig egyszer használtam csak. Ez viszont nagyban megnehezítette a kényelmes, viszonylag gyors haladást vele, így keresnem kellett egy pumpát. Persze miért is lenne egy társasházban bárkinek is pumpája?! Szerencsére az edzőterembe vezető úton található egy benzinkút, ahol pillanatok alatt felfújtam a kerekeket és suhantam is tovább. Ekkor már picit fáradtan, de nagyon lelkesen mentem egy általam ismeretlen úton a terem felé, amikor is megláttam, hogy a vasúton át vezet egy felüljárón az út. Mondanom sem kell, kiköptem a tüdőmet, mire felértem a tetejére.
Kb. 15 perc alatt értem a Puskás Tivadar utcába végül, ami kezdetnek nem is olyan rossz. Következő alkalommal szerintem már gyorsabban fog menni.
A Crossfit Arrabona épülete egy romos, elhagyatottnak tűnő belső udvarban található. Mivel még sosem voltam, ezért nem ismertem a járást, kicsit el is bizonytalanodtam először, nem lett volna szerencsés, ha eltévedek, de aztán megláttam a termet és tudtam, hogy jó helyen vagyok. Bementem a terembe, ekkor már többen túl voltak az aznapi edzésen, így át kell értékelnem a "hajnal" kifejezés legitimségét.
A zseniálisan összeollózott képen három fázis látható: Odaút, Megérkezés, Edzés vége.
Amint a fenti ábrából is látható, nem igazán volt lehetőségem érdemi képeket készíteni. A biciklis odaút eléggé leszívta az energiámat, és az új helynek, az új szituációnak és az új embereknek köszönhetően nem is nagyon volt eszemben a fotózás. Következő alkalommal több fotót készítek, és igyekszem valami rendes arcot vágni hozzá, ha szelfire kerülne a sor. Az arckifejezésem gyötrelmet sugall, ennek ellenére valójában nagyon is jól éreztem magam!
Egy rövid papírmunka után neki is fogtunk az első gyakorlatoknak, ami nem más volt, mint a bemelegítés. Sajnos fizikai korlátaim még meggátolnak abban, hogy mindent zökkenőmentesen elvégezzek, nem vagyok annyira hajlékony és a rajtam található felesleg inkább van útban, mint a segítségemre. Bele kell jönnöm, ez nem vitás. A bemelegítés után azt hittem, hogy egykezes húzódzkodásokat fogunk végezni, vagy deadliftet 200kg-os súllyal, de persze ez egyelőre még távol van tőlem. Elég távol. Így tehát kettlebellel folytattuk, abból is egy 16 kg-os példányt kellett törzshajlítással emelgetnem, emellett pedig a mai napra hasprés volt még betervezve. Ezt a két gyakorlatot végeztem felváltva, 5x10 sorozatban. Mondanom sem kell, az 5. sorozat végére a legtöbb megmozgatott izmomat éreztem. Ezt követően, mivel még mindig volt bennem egy kis szusz, kipróbáltam az evezőgépet és annak minden csodálatos előnyét ki is élveztem. Fú de rossz volt. Miután végeztem, még biciklire pattantam és mentem dolgozni a fent említett vasúti felüljárón keresztül. Sajnos a tetején meg kellett állnom egyszer, mert itt már teljesen elfáradtam. A nap hátralevő részében kicsit darabos volt a mozgásom. Vajon mi lesz holnap, amikor az izomlázam is durva lesz?
Mivel eléggé pufirizsa vagyok, nagyon elfáradtam az első edzés során, de ettől függetlenül élveztem és biztosan megyek a következőre is. A kezdeti nehézségek arra motiválnak, hogy jobb legyek saját magamnál. Tudjak megcsinálni több gyakorlatot, tudjam gyorsabban csinálni, tudjam helyesebben csinálni. Persze mindent a maga idejében, szép egyenletes tempóban. Át kell értékelnem az eddigi kényelmes napjaimat. Nem engedhetem meg magamnak, hogy lustálkodjak, hiszen kitűztem egy célt magam elé, aminek elérése érdekében mindent meg kell tennem. Már most elég durván érzem az izomlázat, ami ugyancsak annak a jele, hogy valamit jól csináltam. Ha mást nem is, akkor azt, hogy elkezdtem.
