Ahogy a naptáron nézegettem a dátumokat, immáron hivatalosan is eltelt 2 hónap az első blogbejegyzésem óta, sőt még egy kicsivel több is. Ezalatt a két hónap alatt rengeteget kellett tanulnom, rengeteget kellett edzenem, rengeteget kellett főznöm. Rengeteg új embert ismertem meg, nagyon sok üzenetet kaptam és elképesztően sok, nagyjából 41.000 megtekintés lett az oldalon. Életem egyik legizgalmasabb két hónapján vagyok túl.
A fenti képpel nyitottam a blogot május végén. Nem itt voltam a legnagyobb, de talán jól látszik, hogy a rajtam lévő céges póló feszül egy kicsit. A kép vágása miatt az nem is látszódik, hogy a hasam majdnem ki is lóg alóla. Mindez azért fontos most, mert ennek a pólónak a mérete 5XL.
Az igazsághoz hozzá tartozik az is, hogy mindig is szerettem az olyan pólókat, amik kicsit nagyobbak voltak, mint én. Sokkal kényelmesebb volt úgy és jobban biztonságban éreztem magam, mert tudtam, hogy ha lehajolok, vagy nyújtózok egyet, akkor nem látszódik ki se a fenekem, se a hasamból egy rész. Persze, ahogy pörögtek fel rám a kilók ez egyre csak rosszabb lett. A kezdetben nagyobb póló idővel szűkös lett. Folyamatosan szorongtam, igazgattam a pólót, hogy véletlenül se kandikáljon ki semmi, de sokszor már ez sem segített.
Erről sosem beszéltem senkinek, de egyszer a KFC-ben ültünk egy asztalnál és kint volt a seggem a nadrágból, a póló sem takarta, így valaki egy másik asztalnál ülő fiatal társaságból próbált beletalálni egy 20 Ft-ossal. Elképesztően kínos volt a szituáció és dühített is az egész, hogy idáig fajultak a dolgok. Persze igyekeztem úgy csinálni, mintha észre sem vettem volna, de legbelül megszakadt a szívem.
Az évek során rengeteg ilyen kellemetlenebbnél kellemetlenebb dolog ért, de legtöbbször próbáltam egy poénnal megoldani a helyzetet, vagy próbáltam úgy csinálni, mintha egyáltalán nem is foglalkoznék vele. Persze legbelül ezek gyűltek és gyűltek, egészen eddig mégsem csináltam semmit ellene. A mai napig is tapasztalok néha rosszalló megjegyzést, vagy látom, hogy néhány vadidegen ember hogy néz rám az utcán. Szerencsére az elmúlt két hónap nagyon sokat segített abban, hogy ezeket az élményeimet helyesen éljem meg. A motivációmba tudom irányítani azokat az érzéseket, amiket ezek az emberek kiváltanak belőlem. Megmutatom nekik, sokkal többre vagyok képes, mint ők azt valaha gondolnák rólam.
"Mindent úgy terveztünk, hogy jobbá tegyen téged."
Az elmúlt hetekben sikerült annyit leadnom, hogy a fenti póló már nem feszül rajtam. Sőt, inkább már lóg is. Az edzések alatt már kezdett zavarni is a túl sok ruha. Úgy döntöttem hát, hogy veszek új edzős pólókat. Sokat olvastam az Under Armour termékeiről (nemreklám). Ezek olyan anyagból készülnek, ami elősegíti az izzadság párologtatását, könnyen lehet őket tisztítani és az edzés során keletkező kellemetlen szagokat is minimalizálja. Arra gondoltam, hogy ez majd milyen jó lesz nekem, hiszen általában úgy végzek mindegyik crossfit edzés alkalmával, mint egy vizespóló verseny győztese.
Kellene egy vasaló.
Amikor először a kezembe vettem ezeket a pólókat (köszi Lilla♥), nagyon féltem attól, hogy majd kicsi lesz és nem tudom hordani még egy darabig egyiket sem. De szerencsére ez nem így történt. Felpróbáltam és jó volt rám. Kicsit feszül rajtam, a címkén található "loose" (laza) kifejezés még nem annyira helytálló, de idővel egyre kisebb leszek és szépen lassan minden ruhámat kisebbre kell cserélnem.
Végezetül pár kép még, amit a héten készítettem. (így jó lesz, Némó?)
Első képen az új ingem is már szinte lóg rajtam. A második képen a kabátom és a testem közé a tenyerem befér állítva, februárban ez is feszült már.. A harmadik képen az EFOTT-os póló is XXL méretű, 2013-ban volt rajtam utoljára.
