A bal oldali kép karácsonykor készült. Nem állítom, hogy itt voltam a legnehezebb, de valahogy így néztem ki mielőtt elkezdtem megreformálni az életem. Pluszminusz pár kiló lehetett még rajtam. A jobboldalit a mai napon követtem el. Sajnos pontos mérési adatokkal nem szolgálhatok, hogy mi változott ezalatt az egy hónap alatt. Milyen jó lett volna lemérni rendesen a súlyomat, meg a körkerületeimet mindenhol, akkor most pontos számokat tudnék mondani. Ezek hiányában csak a fotók vannak. Mintha már látszódna valami kis változás.
Ami a képekből egyértelműen látszik, az az, hogy soha nem szabad teljesen leborotválnom a szakállamat, mert akkor úgy néz ki a fejem, mint valami nokedli darab. Viccet félretéve, a fejem kezd levállni a testemről. Megjelent a nyakam, kisebb lett a tokám és a fejem úgy összességében. A hasam is kisebb lett valamivel, bár szerintem arról még felesleges összehasonlító képet készíteni. Kezd látszódni a vállam, a csuklyás izmom kezd elkülönülni (trapéz izom, latinul is tudom: musculus trapezius). Nekem ezek azért furcsa dolgok, mert eddig ezt nem nagyon láttam magamon, ha tükörbe néztem. Sőt, nem is nagyon néztem tükörbe. Egyáltalán nem tetszett az, amit ott láttam, ezért inkább igyekeztem minden tükröződő felületet elkerülni. Az utóbbi időben több felvételen és fotón is szerepeltem, ami ugyancsak rossz érzéssel töltött el. Nem akartam tudomást venni arról, hogy baj van esetleg. Tagadtam saját magam előtt, hogy ahogy kinézek, ahogy élek, az egészségtelen és rossz.
Persze az ismerőseim két táborra oszlottak. Az egyik táborba azok kerültek, akik azt mondták, hogy ne foglalkozzak semmivel, amíg jól érzem magam. Így is jól nézek ki. Gyakorlatilag még támogattak is abban, hogy ugyanúgy egyek rendszertelenül, egészségtelen kajákat hatalmas mennyiségben. Nem akartak megbántani, azt akarták, hogy jól érezzem magam. Sajnos a kajálások okozták a legnagyobb örömömet, ezért mindig enni mentünk. Nyilván valóan ez nagyon nagy butaság volt, nem kellett volna hallgatnom rájuk. Lényegében abban segítettek, hogy saját magam könnyebben becsaphassam. Persze nem gondolom, hogy ezt szándékosan tették volna. Nem hibáztatok senkit, nem mutogatok senkire, akivel esetleg elmentem enni egy jóízűt. Imádtam minden egyes percét. Csak az utána levő önsajnálattal és lelkiismeretfurdalással kellett megküzdenem, ami néha sikerült, néha nem.
Ezekre ránézni is rossz.
A másik tábort azok erősítették, akik szerint el voltam/vagyok hízva. Ezek az ismerőseim kegyetlenül megmondták, hogy mit gondolnak, nem köntörfalaztak. Féltettek attól, hogy egyszer saját magam áldozata leszek. Látták azt kívülről, amit én nem, vagy nem akartam elismerni és látták azt is, hogy az első tábor mennyire rossz irányba terelget. Sokszor megsértődtem, ha szóba került a súlyom. Próbáltam terelni, mert számomra kellemetlen volt arról beszélni, hogy mi mindent csinálok rosszul. Természetesen legbelül tisztában voltam azzal, hogy amit csinálok az rossz, pont ezért zavart annyira, ha valaki ezt a szememre hányta. Érdekes módon ez a két halmaz néha átfedésben volt, de mindkettőről elmondhatom, hogy szerettek és jót akartak nekem.
Ez mind a múlté!
Az igazság az, hogy szinte lényegtelen, hogy ez a két tábor mit mondott/gondolt/csinált. A döntés mindig is nálam volt. Nagyon makacs tudok lenni és ha valamit a fejembe veszek, akkor addig megyek, amíg meg is valósítom. Sajnos ez a kajálásoknál is így volt. Én választottam magamnak az egészségtelen kaját én fordultam kétszer a svédasztalnál, vagy az állófogadásnál és az is én voltam, aki este 10-kor még rendelt egy pizzát és egy pizzadogot a Pizza Fortétól. (Nem sokszor azért, de volt ilyen.)
Immáron egy hónapja edzem és diétázom. Ez is az én döntésem volt, senki másé. Nagyon fontos, hogy nem külső hatásra kezdtem el, nem azért, hogy másnak megfeleljek, nem azért, hogy esetleg tetszek valakinek, nem azért, mert fogadtam valakivel. A belső elhatározás, a felismerés az, ami igazából az egész folyamatot beindította. Én csináltam ezt magammal, nekem is kell helyrehoznom.
A bloggal, a diétával és az edzéssel ugyancsak két táborra osztottam az ismerőseimet, vagy az embereket úgy általában. Sokáig gondolkoztam azon, hogy megosszam-e egyáltalán az ismerőseim körében ezt a blogot. Féltem nagyon a negatív visszajelzésektől. Féltem attól, hogy majd amit ide leírok, az esetleg valaki szemében rossz lehet. Féltem attól, hogy ha őszintén beszélek az érzéseimről, problémáimról, akkor gyengének tűnhetek mások előtt. Amikor aztán kitettem Facebook-ra, hogy mégis mire vállalkozom, akkor egyszerűen felrobbant az oldalam. Kb. 350 kedvelést kaptam a posztra, több, mint 40 kommentet és rengeteg privát üzenetet és telefonhívást is. Legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ilyen sokan támogatni fognak. Ezek azok az emberek, akik azzal motiválnak, hogy mellettem vannak. Magam miatt csinálom ezt az egészet, de figyelembe kell vennem azokat az embereket is, akik olvassák ezeket a sorokat, nem hagyhatom cserben őket. Kb. 13 ezer megtekintés van a blogomon eddig. Elképesztő ez a szám, tekintve, hogy csak magamnak írtam eleinte.
Életmódot változtatok már harmadik hete. Ha valaki kiváncsi, akkor elolvashatja blog formában, hogy mit miért hogyan...
Közzétette: Szekeres Gábor – 2017. június 12.
Szerencsére a másik tábor elenyésző létszámmal bír. Még jó, hogy belőlük van kevesebb. Ebbe a táborba olyan emberek tartoznak, akik kételkednek abban, amit csinálok. Nem hiszik el, hogy képes vagyok rá. Kinevetnek azért, mert elkezdtem, megjegyzéseket tesznek rám. Beleszólnak, hogy mit eszek, miért eszem, miért nem eszem mást, miért nem csinálom ezt, miért nem csinálom azt. Ezek az emberek ugyancsak motiválnak, hiszen be kell bizonyítanom nekik, hogy képes vagyok rá. A hátam mögött hagyott egy hónap, csak a kezdet volt. Koránt sem akarom abbahagyni, hisz még el sem kezdtem igazán. ;)
Az edzést négy hete csinálom, a diétát pedig három. Edzeni 8-szor voltam.
Az elmúlt három hétben megettem:
Költséghatékonyabb, mint egy gyorsétterem és sokkal egészségesebb is. Igaz, hogy kicsit egyhangú, de a fűszerekkel próbálom kicsit feldobni. Zöldségekből mindenesetre nem veszek egyszerre nagy mennyiséget, inkább kísérletezgetek változatosan, illetve a kukoricát el kell hagynom, mert van benne szénhidrát. Majd meglátjuk, hogy mit hoz a következő hónap!
