Piszok nehéz ebbe a posztba belekezdenem, mert a tavalyi évben egyáltalán nem ment ki egy írásom sem a blogra. Persze a Facebook oldal és az Instagram is pörgött, de az azért nem ugyanaz. A vázlataim között van pár teljesen befejezett írás és pár félkész is, amit már teljesen felesleges megosztanom. Mondjuk szerintem mindenki inkább úgy van a tavalyi évvel, hogy bárcsak meg sem történt volna, mindenesetre én azért megpróbálok egy átfogó képet adni arról, hogy mégis mi történt velem a kérdéses idő alatt.
Az év eleje nem volt olyan rossz szerintem. Sikeresen teljesítettem a Brno Winter Spartan Sprintet. Elkezdtem egy új diétát, aminek köszönhetően energikus voltam egész nap és nagyon jól bírtam az edzéseket is. Sorra döntöttem meg a saját rekordjaimat, még az RTL Klub Fókusz műsorába is bekerültem.
Aztán márciusban bezárták az edzőtermeket. Hatalmas érvágás volt számomra az, hogy az egyik biztos pont az életemben egyik napról a másikra megszűnt létezni. Persze nem a szó legszorosabb értelmében, de mégis úgy éreztem, mintha egy darabkámat vették volna el. Imádtam a reggeli csapatot, imádtam azt, hogy volt egy rendszer az életemben.
A COVID-19 miatt bizonytalan lett a munkája mindenkinek, kreatív szakemberként engem is érintett ez a dolog, hiszen ha minden bezár, mindenhol korlátozások vannak, akkor a legegyszerűbb a marketing/grafikák költségét visszafogni. Pontosan ezért volt egy alap stressz bennem, de szerencsére végül nem érintett ez a dolog olyan keményen, mint másokat. Sok cég alkalmazkodott gyorsan a megváltozott helyzethez, ezért úgy éreztem, hogy több munkám lett, mint a vírus előtti időszakban. Ez persze leterhelt mentálisan és fizikailag is.
Nehezen vettem rá magam arra, hogy itthon a 8-10 óra munka mellett még edzeni is nekiálljak. Könnyebb volt a székemből átülni a kanapéra, vagy befeküdni az ágyba a nap végén. Megpróbáltam azért, de összesen talán, ha 4-5 alkalommal fogtam a kezembe a kettlebellt és ezzel még lehet sokat is mondtam. Sajnos így elég nehéz tartani a napirendet, az új életmódot. Főleg úgy, hogy nagyon kimenni sem lehetett. Boltba heti 1 alkalommal jártam, igyekeztem akkor mindent beszerezni. Ugye a nagy pánikolások közepette az emberek felvásároltak mindent, csirkemellet is alig lehetett szerezni eleinte. Szörnyű volt az a hónap minden értelemben.
A diétát tudtam tartani, mégha a mozgás vissza is csökkent lényegében nullára. Bíztam benne, hogy így kordában tarhatom a dolgokat, legalább a szintet meg tudom tartani. Finomakat főztem, kipróbáltam új diétát is, amiben más mennyiségek voltak, különösen ezt sem részletezném, hiszen nem volt benne semmilyen különleges dolog. A fő alkotórészek a zöldség, csirkemell, basmati rizs voltak - persze rám szabott arányokban és mennyiségekben.
Újra visszanyitottak a termek, az első nagy hullám véget ért úgymond. Szóval megint mehettünk a terembe végre. Egyfajta megváltás volt, persze nehéz volt visszaállni arra a rendszerre, amit előtte már megszoktam. Nehezebb volt felkelni időben, sokszor nem sikerült a 6 órás alkalomra odaérnem, csak a 7 vagy a 8 órásira. Ez lett az eredménye annak, hogy hagytam magam ellustulni és teljesen felborultak a mindennapjaim és az alvásidőm.
Az orfűi Spartan verseny előtt megvettem Joe De Sena könyveit, mindegyiket el is olvastam. Nagyon tanulságos dolgok voltak benne, amit nem csak a versenyek során lehet kamatoztatni, de az élet minden más területén is. Nem célom most reklámot csinálni ennek a könyvnek, nem is gondolnám, hogy ez lenne a Spartan versenyzők "Bibliája" de egyszer érdemes elolvasni azoknak, akiknek szüksége van egy kis iránymutatásra.
Ahhoz mondjuk kevés voltam, hogy elinduljak az orfűi versenyen, egyáltalán nem éreztem magam olyan formában, hogy sikeresen teljesítsem, ezért inkább meg sem próbáltam. Annak nem lett volna értelme, hogy megpróbálom és lesérülök, ígyis elég nehéz volt az év, az hiányzott volna már csak tényleg. :D Azért a versenyre ellátogattam és kísérőként részt vettem rajta. Ott kaptam egy csodálatos Spartan Brand Ambassador pólót is, amit ezúton is nagyon szépen köszönök!
Pólók tekintetében tavaly végre sikerült szerintem mindenkit pólóhoz juttatnom, aki szeretett volna kapni egyet. Elképesztő örömmel tölt el, hogy ilyen sokan támogatnak azzal, hogy az általam készített pólót hordják. Fentebb összeválogattam pár képet, hirtelen ezeket találtam. Természetesen a teljesség igénye nélkül, hiszen több, mint (+-) 100 embernek van már ilyen pólója, ami számomra hatalmas büszkeség is egyben. Jó rátok nézni! (Már dolgozom azon, hogy egy kulturáltabb formában lehessen pólókat rendelni, de aki szeretne esetleg, akkor addig az ide kattintva teheti meg az űrlap kitöltésével.)
Nagy örömömre szolgált az is, hogy sikerült elkészítenünk ezt a videót. Ez kicsit inkább nekem készült, kellett egy projekt, amivel lendíthetek a saját motivációmon. Úgy éreztem, hogy megrekedtem, ugye több hónap után is stagnált a súlyom, nem tudtam fogyást elérni a diétával és a mozgással. Teljesen el voltam keseredve emiatt, ezért azt gondoltam, hogy örökítsük meg ezt az állapotot. Gergővel összedugtuk aztán a fejünket és megszületett ez az egy perces történet. Talán ez az első olyan videó, ahol tényleg látszódik az arcomon, hogy szenvedek nem csak kívül, de belül is.
Aztán bekövetkezett az, amitől a legjobban tartottam. Egyszercsak elkaptam ezt a retkes vírust. Bármennyire vigyáztam magamra, szedtem a vitaminokat, zöldséget ettem zöldséggel, fertőtlenítettem, maszkot hordtam, valahogy mégis sikerült megbetegednem. Eleinte nem is vettem komolyan, azt hittem, hogy egy egyszerű nátha. Eleinte csak lázas voltam, majd jöttek a további tünetek is. A folyamatos láz nem zavart, de amikor nem éreztem az illatokat és az ízeket, akkor tudtam, hogy tényleg baj van. Ez nem szabályszerű, de elméletileg a túlsúlyos emberek nagyobb veszélyben vannak, ezt tapasztaltam én is. A láz mellé jött a tüdőgyulladás, a köhögés, a végtagok fájdalma és legvégül még véreset is köhögtem.
Az időzítés nem is lehetett volna jobb, pont akkor volt a veszprémi Spartan Honor Sprint és Super verseny hétvégéje. A legnagyobb lázzal feküdtem otthon, míg a többiek versenyeztek. A szívem megszakadt, amikor láttam a boldogabbnál boldogabb embereket az éremmel pózolni. Nagyon szerettem volna részt venni ezen a rendezvényen, elvégre mégiscsak ez volt a tavalyi év legjobban várt eseménye. Csapattal készültem, nagyjából 60 ember volt, aki a +-100 SPARTAN csoport tagjaként állt rajthoz. Ezúton is gratulálok nekik és büszke vagyok minden elsőbálozóra is!
Pár nappal később - így 2 hét után - elmúlt a lázam, szépen lassan visszajött a szaglásom és az ízlelésem is. A köhögés viszont maradt, alig kaptam levegőt, ami megnehezítette azt, hogy visszatérjek az edzéshez. A betegség után nagyjából 4 hét volt még, mire teljesen elmúlt a köhögés, csak akkor tudtam volna elkezdeni az edzést, de vészesen közeledett a karácsony, úgyhogy a tavalyi évet hivatalosan is elengedtem.
Most persze mondhatnám azt, hogy mindent teljesen jól csináltam tavaly és mégis sikerült pár kilót magamra szednem, de ez egy orbitális hazugság lenne. A sok stressznek és a gyenge akaratomnak köszönhetően sajnos nem volt az sem ritka, hogy letértem a helyes útról. Aztán igyekeztem visszatérni és jobban odafigyelni magamra valamikor több, valamikor kevesebb sikerrel. Ez odáig fajult, hogy az utolsó két hónapban nem követtem a diétát. Ellustultam, kaját rendeltem, becsúszott édesség is, az étrendemnek év végére lényegében lőttek. Nem azt mondom, hogy az év elején nem engedtem meg magamnak egy-egy csokit, de akkor legalább a mozgás megvolt mellette.
Megtörtént, amitől a legjobban féltem: beleestem ugyanabba a hibába, ami miatt ide kerültem. A komfort kaja mindig győzött. Ezekben a nehéz időkben úgy éreztem, hogy az volt az egyetlen kapaszkodóm. Most viszont, hogy összeszedtem a tavalyi év "élményeit", arra jöttem rá, hogy lelkileg és fejben kell rendberaknom magam, ha le szeretnék fogyni. Felül kell kerekednem a hétköznapok nehézségein és sokkal céltudatosabban kell az időmet beosztanom a következő hetekben, hónapokban.
Nem hiszek az újévi fogadalmakban, úgyhogy én nem is hoznék újakat létre. Folytatom ott, ahol abbahagytam. Átértékeltem a tavalyi évet, és a pozitívumokat továbbviszem 2021-re, a negatívumokat pedig hátrahagyom. Szerencsére felismertem, hogy rossz úton haladok, úgyhogy igyekszem minél előbb visszatérni a helyes útra. Változtatok azokon a dolgokon, amik nem hoztak úgy eredményeket, ahogy elvártuk volna. Az edzésben is újdonságok lesznek, a diétám is módosul és vissza akarok térni a rendszeresebb blogoláshoz is. Persze most nem bocsátkoznék felelőtlen ígérgetésekbe, mert mindannyian tudjuk, hogy akkor csak csalódást okoznék még magamnak is. Visszatérek a régi kerékvágásba, de egy sokkal átgondoltabb, sokkal okosabb stratégiával.
Nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen sokan követitek az életmódváltásom történetét.
Maradjatok velem továbbra is, és figyeljétek ahogyan #jobbleszek!
