Az utcán gyönyörű szép fák állnak, bőven magasabbak, mint a tömbház, amiben lakom. A szembe szomszéd ablakán már nem lehet belátni, és az utcán levő ordítozás forrását sem lehet az ablakból kinézve megállapítani. Előző este felhúzva hagytam a redőnyt, hogy ne legyen 87 °C a szobában. Ismét felelőtlenül gondolkoztam, hiszen ezen a csodálatos lombkoronán valahogyan mégis átsütött a nap, ami egy szerencsésnek nem éppen mondható véletlen folytán pont a szemembe sütött és sikeresen felkeltett a már amúgy is hajnali 7 órára állított ébresztőm csörgése előtt egy órával. Jól indult ez a nap is.

Az első edzés az edzés után

Mivel nagyon korán ébredtem, nem kellett sietnem. Eleinte bosszús voltam, de aztán rájöttem, hogy így csomó időm van mindenre. Az emberek többsége ilyenkor már ébren van, nyitva vannak a boltok, zajlik az élet. Szeretném leszögezni, hogy ez nekem nem újdonság, csak újból hozzá kell szoktatnom magam a rendszeres koránkeléshez. Nem gondolom, hogy hosszú távon problémát fog okozni, előbb-utóbb ez lesz a természetes, de ma azért tudtam volna még aludni. 

Azt mondanom sem kell, hogy hatalmas fájdalmaim voltak az első edzés után. Sőt, másnap még jobban éreztem minden egyes átmozgatott porcikámat. Ez a fájdalom a harmadik napra sem akart nagyon elmúlni. Aztán amikor lecipeltem a biciklimet a harmadik emeletről a lépcsőn, akkor már éreztem valamiféle javulást. Ugyanakkor indultam, mint az első nap, bő fél órát számítottam az odaútra. Ismertem már az útvonalat, ismertem a nehézségeket (vasúti felüljáró jó nagy emelkedővel). Sokkal könnyebben tekertem a biciklit, nem kellett levegő után kapkodnom az első kanyar után, ami nagyon meglepett. A vasúti felüljáróra ismét megállás nélkül tekertem fel, de érezhetően könnyebben ment, mint legelsőre. Természetesen a tetejére azért eléggé elfáradtam, nemhiába, nagy vagyok.

Akartam csinálni egy képet, amin örülök a fejemnek, hogy felértem a felüljáró tetejére. De még nem férek bele rendesen ebbe a szűk kivágásba. 

Összesen 12 percet vett igénybe az odaút, ami elég jó eredmény szerintem az első napon elért fél órához képest. Talán ezeken tudom majd lemérni a változást leghamarabb. Nem akarok egyből a Zarában bevásárolni S-es ruhákból, vagy maratont futni egy hét edzés és diéta után. Kezdetnek azt szeretném, hogy ne fáradjak el abban, hogy lehozom a biciklit a lakásból, hogy ne kapkodjak levegőért, amíg a felüljárón feltekerek. Szeretném, ha a városon belüli biciklizés nem megterhelő lenne, hanem szórakoztató. 

Kis lépésekben egy nagy cél felé

Mivel jóval hamarabb odaértem a Crossfit Arrabonába, nagyon nem tudtam mit kezdeni magammal, ezért zenét hallgattam és kicsit jobban körülnéztem a környéken. Mire bementem a terembe, addigra már csak egy-két kör volt hátra az aznapra kiírt edzésből egy lánycsoportnak. Olyan durva dolgokat csináltak, amik közül én egyiket sem tudnám (még!) megcsinálni. Négyen voltak, négy féle gyakorlatot végeztek forgóban. Nagyon tetszett, hogy milyen dinamikusan váltották egymást, mindenki csinálta a feladatát, látszott, hogy nem először (vagy másodszor) vannak a teremben. Amikor végeztek, mosollyal az arcukon távoztak és bíztattak engem is, hogy érezzem jól magam az edzésen. Szerintem kezdenek befogadni maguk közé. 

Én még kicsit bizonytalanul mozgok a teremben. Nem tudom még, hogy mi hogyan működik. Az eszközökkel ismerkedem egyelőre, és próbálom szokni a helyzetet. Az edzőm nagyon odafigyel, hogy véletlenül se tegyek kárt másban, vagy éppen saját magamban. Minden feladatot a lehetőségeimhez mérten talál ki és igyekszik minél jobban átmozgatni. Sajnos a helyes testtartás, a helyes légzés még nem megy úgy, ahogy kellene, de szerencsére ez mind megtanulható, szóval nem lesz vele probléma. 

A mai edzést ismét bemelegítéssel kezdtük, majd egy síelést imitáló gépen kellett megmutatnom, hogy mennyire elfáradok a második kör után. Még mindig nagyon lelkes vagyok, és nyitott minden újdonságra, ezért örültem ennek a gépnek. Nagyon fárasztó volt, de a kezemben, a törzsemben és a lábaimban is éreztem, hogy jótékony hatással van a szervezetemre. Ezt követően a TRX varázslatos világába nyerhettem betekintést három gyakorlaton keresztül. A pontos megnevezéseket nem tudom, de nagyon fáj mindenem. Hazafelé megint nehezebb volt tekernem, 20 perc alatt tettem meg az utat, ami még mindig jobb, mint az első napi időm.

Összességében nagyon jó érzéssel töltött el a mai edzés is. Elfáradtam nagyon, de hiszem, hogy meglesz az eredménye. Kezdek feloldódni és remélem pár hét múlva már jobban is fognak menni a gyakorlatok.