Kicsit tartok attól, hogy majd egyszer bele fogok unni a sok zöldség párolásba vagy a csirke sütésbe, de ez az időszak még nem mostanában fog eljönni. Az internet tele van olyan receptekkel, amit én is simán meg tudnék csinálni, de talán amit most csinálok, azt a leggyorsabb és legegyszerűbb. Kb. egy óra alatt elkészítem magamnak két napra előre az ebédet, a mosogatás sem bonyolult, úgyhogy egyelőre ez a legmegfelelőbb. Elég sokmindennel jár az életmód váltás, nem akarom pluszban bonyolítani.
Három héttel azután, hogy elhatároztam ezt az egészet, azt kell mondjam, hogy elégedett vagyok. Sok kis apró dolgot észreveszek magamon. Most nem feltétlenül arra gondolok, hogy ruhatárat kellene cserélnem már most. Olyan hétköznapi, egyszerű dolgok tűnnek fel, ami másnak talán alap lehet. Könnyebben le tudok hajolni, hogy felvegyek valamit. A cipőmet könnyebben be tudom kötni. Az ágyból könnyebben ki tudok kelni. A lépcsőzésnél nem kapkodok levegő után. Jobban esik sétálni. Egy helyben állni is sokkal egyszerűbb. Amikor odaállok a konyhába a pult felé, hogy főzzek, nem érzem azt három perc után, hogy leszakad a derekam. Ezek mind-mind olyan dolgok, amik nagyon sok erőt és motivációt adnak ahhoz, hogy még véletlenül se térjek el attól, amit elkezdtem. Nem számítanak nekem a kilók, nem akarok egy hét alatt leadni minden felesleget, amit hosszú évek során magamra szedtem. Butaság is lenne ilyen célt kitűzni.
A fejem még mindig nem fér bele a képbe, de határozottan jobban érzem magam, mint pár héttel ezelőtt.
Szeretnék egy olyan teljesebb életet élni, amiben egyáltalán nem akadályoz a saját testem. Gyakorlatilag most, ekkora felesleggel - mintha még egy embert cipelnék a hátamon mindenhova - elképesztően nehéz élni. Eddig hitegettem magam, hogy jól van ez így, Mindenki jól van úgy, ahogy. Nem kell törődni semmivel. Érezd jól magad és kész. Részben még mindig tartom ezt a véleményem, de kezdek rájönni arra, hogy gyakorlatilag a saját testem rabja vagyok. Túl sok mindenben gátolt eddig és ennek most és mindenkorra véget kell vetnem. Az, hogy egy-két dolgot könnyebben tudok csinálni, felnyitotta a szemem. Lehet ezt másképp is. Nem kell cipelnem még egy embert magamon. Mindig is túlsúllyal küzdöttem szóval nagyon nincs viszonyítási alapom, hogy milyen lehet másképp, de az elmúlt három hétben olyan élmények / impulzusok értek, amik miatt azt mondom, hogy egy remek döntést hoztam három héttel ezelőtt.
Aki kihajtja belőlem a szuszt és figyel arra, hogy véletlen se lazsáljak, Bólya Márton.
A hatodik edzésemre nagyon frissen érkeztem. Tettrekész voltam, lelkes. Nagyon vártam már, hogy újra csütörtök legyen. Aztán ez az érzés hirtelen elmúlt, amikor a bemelegítést megkezdtük. :D Nagyon hamar sikerült ismét elfáradnom. Gondolom persze a bemelegítés célja pont ez, hogy minden olyan izomcsoportot átmozgassunk, amivel dolgozni fogunk az edzés során, illetve hogy minél kisebbre csökkentsük az esetleges sérülések veszélyét. A bemelegítés után SkiErg gépen kellett sielőset játszanom. Ez egy nagyon jó gép, sokféle izom kell ahhoz, hogy működésbe lehessen hozni, szóval tökéletes volt arra, hogy minden maradék erőmet is elhasználjam ennél a gyakorlatnál. Egy darabig csináltam, mint az ökör, majd pihentem, aztán megint csináltam, mint az ökör, majd megint pihenés következett. Ez váltogatta egymást hatszor. Azt hiszem ezt hívják intervall edzésnek. Bárhogy is hívják, nagyon elfáradtam közben, de derekasan helyt álltam és végigcsináltam az egészet, pedig már a felénél abba akartam hagyni.
Ezután új gyakorlatot tanultam meg. Az elsőben medicin labdát kellett dobálni a falnak guggolásból. A fenti gifen a srác valami mást is akart közben, a feldobás után nekem az elkapás következett. Sikerült mondjuk az első pár dobásban nekem is fejbetalálnom magam, de ez most mellékes. Ezután hasprés következett, a hasprést pedig gyűrűn való húzódzkodás követte. Lényegében evező mozdulattal kellett hátradőlt állapotból felhúznom magam a gyűrűhöz. Ilyet csináltam már TRX kötéllel, szóval ez ismerős volt. Ez a három gyakorlat alkotta a WOD-omat. 8 percem volt két körre. Nagy lendülettel álltam neki, de már az első kör elég sokat kivett belőlem. A SkiErg után csodálkoztam, hogy egyáltalán ment. De aztán belejöttem és valahonnan előkerültek még rejtett tartalékaim is, mert az előirányzott két kör helyett sikerült hármat megcsinálnom. A negyedikbe már nem kezdtem bele, muszáj volt megpihennem. Mindenesetre nagyszerű érzéssel töltött el, hogy többet tudtam megcsinálni a minimumnál. Alig várom, hogy ismét mehessek!
