Legutóbb tekertem a Némóval 35 km-t Győrben, többnyire sima terepen és egyáltalán nem volt megterhelő. Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha megpróbálnék hazatekerni. Kiváncsi voltam, hogy képes lennék e egyáltalán egy huzamban letekerni egy ekkora távot, és arra is kiváncsi voltam, hogy ha képes vagyok rá, akkor vajon mennyi idő alatt érek célba. A fenti kép lehet kicsit spojleres.
Ászár egy kis falu Komárom-Esztergom megyében, leginkább arról ismeretes, hogy Jászai Mari itt látta meg a napvilágot, illetve az Ászár-Neszmély borvidék egyik leghíresebb és legkülönlegesebb bora az ászári Asszonyfektető. Amióta az eszemet tudom itt éltünk a családommal, csak az egyetem miatt jöttem Győrbe, később pedig a munkám miatt itt is maradtam, de rendszeresen hazajárok látogatóba. Múlt szombaton nyeregbe pattantam tehát és hazatekertem.
Igényes megyehatár.
Reggel 7 órakor indultam Győrből a régi tatai út felé, hiszen arra jóval kisebb a forgalom. Nem szerettem volna, hogy elcsapjon egy autó, vagy egy kamion, ezért próbáltam minél korábban indulni és minél óvatosabban haladni az úton. Indulás előtt megettem a szokásos zabpelyhet és bevettem a vitaminokat, valamint egy adag L-carnitint is legurítottam, hiszen minden plusz energiára szükségem volt. Eleinte kicsit nehézkesen haladtam még a városban, a lámpák és a forgalom megnehezítették a dolgom, plusz viszonylag keveset aludtam az indulás előtti éjszaka.
A kezdeti nehézségek után belejöttem a tekerésbe és kicsikét fel is ébredtem. A legnagyobb fokozaton tekertem végig, kisebb-nagyobb emelkedőket leszámítva. Ott vissza kellett váltanom, hogy ne lőjem el az összes puskaport már az út elején. Afelől kétségem sem volt, hogy képes vagyok befejezni a távot, hiszen már egyszer megtettem ezen az úton, igaz akkor 3 óra 40 perc volt a szintidőm. Jóval lassabb voltam akkor és többször is álltam meg pihenni.
Még mindig nem vittem el szerelőhöz :S
Ez alkalommal ezt nem engedhettem meg magamnak. Kiváncsi voltam, hogy mennyi idő alatt tudom megtenni ezt a távot minimális pihenővel és viszonylag kevés megállóval. Nagyjából két és fél órát lőttem be magamnak. Ehhez átlagosan egy kilómétert megközelítőleg 3 perc alatt kellett megtennem. Eleinte ez a szám inkább a 4 perchez közelített, de amikor belejöttem, akkor 2 perc alá is bementem sokszor, szóval többnyire tudtam tartani az átlagot. Kétszer álltam meg vizet inni az úton, nagyjából egy litert ittam ezalatt az idő alatt.
Nagyon meglepett, hogy mennyire gyorsan elértem az útba eső városokat, községeket. Egyik jött a másik után, körülnézni se volt időm. Ezért nem csináltam annyi képet sem. Minden más volt, mint legutóbb, amikor ugyanezt a távot megtettem. Sokkal jobban éreztem magam, egyáltalán nem volt megterhelő. Jobb volt a kondim, jobban bírtam a tekerést. Ügyesebben bánok a levegőmmel és jobban bírom beosztani az erőmet, amit az edzéseknek köszönhetek. Ha már most ilyenekre képes vagyok, akkor mi lesz később, amikor nem lesz rajtam ekkora súlyfelesleg? Alig várom, hogy kideríthessem!
