súly - +-100

+-100


Legyőztem a Bakonyt is!

Legyőztem a Bakonyt is!

negyvenkettedik_poszt_bevezeto.jpg

15 hónapja írom a Pluszminuszszáz blogot, azaz egy éve és 3 hónapja tart az életmódváltásom. Most már bátran és büszkén kijelenthetem, hogy elértem arra a pontra, ahonnan már tényleg nincsen visszaút. Teljesen magával rántott ez az életforma. A hétköznapjaim nem is indulhatnának már másképpen. Amióta egy héten 5 alkalommal edzek, azóta sokkal energikusabb vagyok és a kedvem is jobb napközben. Érzem magamon, hogy napról napra fejlődöm és #jobbleszek.

BakonyRUN Night Edition

Mivel teljesen beállt a napi rutinom, nem sok minden változatos dolgot tudok írni a blogra a mindennapjaimmal kapcsolatosan. Edzek, odafigyelek a kajára, dolgozom és próbálok minél többet pihenni, hiszen az izmok fejlődéséhez és a fogyáshoz is elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű alvás. Ahhoz, hogy folyamatosan haladjak tovább az általam megálmodott úton, szerencsére mindig van valami olyan dolog, mint pl. egy verseny, ami plusz löketet tud adni.

negyvenkettedik_poszt_02.jpg

Első közös képünk Győr egyik legjobb edzőjével. (2017. június 15.)

Egy hónappal ezelőtt, amikor a BakonyRUN főszervezője megkeresett azzal, hogy szeretne meghívni az augusztus 25-én tartott esti versenyükre, akkor nagyon meglepődtem. Az első gondolatom az volt, hogy mennyire menő már, hogy vendégként vehetek részt egy akadályfutó versenyen a második gondolatom pedig az volt, hogy ajjaj, megint futni kell. :D Hihetetlen nagy nyomás nehezedett rám, hiszen alapvetően még nagyon nem tudok futni és csomó akadályt nem tudok teljesíteni az alkatomból kifolyólag. Így hát nagyon megköszöntem a lehetőséget és nekiálltam teljes erőbedobással készülni a következő megmérettetésemre, bízván abban, hogy nem lesz olyan megterhelő a szervezetem számára, mint az előző versenyek. Akkor még nem tudtam, hogy milyen nagy fába vágom a fejszémet. Kicsit alá is becsültem a Bakony rejtette lehetőségeket.

negyvenkettedik_poszt_03.jpg

A poszt készültekor a legfrissebb közös képünk Marcival. (2018. augusztus 27.)

8+ km, 15+ akadály

A verseny napjára teljesen elmúltak azok a gondolataim, hogy "jaj ne, már megint futni kell". Elképesztően izgatott voltam, mert ez volt életem első éjjeli versenye. Kicsit tartottam a távtól, de úgy voltam vele, hogy az első Spartan Sprintem picivel több volt, mint 8 km, úgyhogy mégis mi baj lehet?

negyvenkettedik_poszt_04.jpg

Viszonylag időben elindultunk Gergővel hát Városlőd felé, de előtte gyorsan útbaejtettük a Decathlont, hogy vegyünk nekem egy fejlámpát. Bementem és az elsőt megvettük, ami találtunk. Különösebben nem válogattam, ár-érték arányban talán ez volt a legjobb, volt belőle piros színű és így utólag már tapasztalatból tudom mondani, hogy teljes mértékben megfelelt arra, amire nekem kellett.

negyvenkettedik_poszt_05.jpg

Sajnos nekem tönkrement az összes Pluszminuszszázas pólóm, úgyhogy nem tudtam azt felvenni. :D 

Egy minimális rutinom már van az ilyen versenyek terén, úgyhogy vettünk magnéziumot is, hogy ha esetleg a durva hegymenetek után begörcsölne a vádlim, akkor tudjam azonnal orvosolni a helyzetet. Ezután nagyjából egy órás autóút után meg is érkeztünk a helyszínre.Viszonylag kevés ember volt ott, akik a versenyre készülődtek. Mi a 19:30-as rajthoz álltunk, szóval akkor még világos volt. Valószínűleg az emberek nagy része inkább a korom sötétben szeretett volna indulni, ami valahol érthető is. Úgy az igazi egy éjszakai verseny, ha már tényleg éjszaka van. :D Mindenesetre mi örültünk a korai indulásnak, miután odaértünk, gyorsan beregisztráltunk, átvettük a rajtcsomagot és már mehettünk is bemelegíteni.

negyvenkettedik_poszt_06.jpg

Kaptunk menő technikai pólót. Volt az én méretemben is. :)

Bemelegítettünk annak rendje és módja szerint, ellenőriztük a fejlámpát és rajthoz álltunk. Itt már hatalmas adrenalin lett rajtam úrrá. Tényleg úgy van, ha az ember egyszer rákap az ízére ezeknek a versenyeknek, akkor onnantól nincs visszaút. Magával rántja a gépszíj és mindig újat és újat akar. Persze, ha egy évvel ezelőtt valaki azt mondta volna, hogy áradozni fogok az akadályfutó versenyekről, akkor tuti röhögök egy jót. Nem néztem volna ki magamból, sőt szerintem senki sem gondolta volna, hogy én valaha ilyeneken fogok akár csak nézőként is részt venni. Pont ettől olyan csodálatos, hogy folyamatosan bontom le az akadályaimat és harcolok magammal, hogy előbb utóbb tényleg jobb legyek.

Most sokkal jobb voltam

Elindult az első rajt tehát, mindenki örjöngött, hatalmas tapsvihar övezte az első futókat. Elképesztően jó érzés volt, hogy vállvetve indulhattam olyan sportolókkal, akik ezt a versenyt annyi idő alatt teljesítik, mialatt más megnéz két Barátok közt rész. Persze nekem nem voltak ilyen céljaim, a realitás talaján biztos lábakkal állva azt tűztem ki magam elé, hogy 3 óra alá bemegyek. Viszonylag nagy vállalás volt ez a részemről, hiszen a Spartan Sprintet 3 óra 56 perc alatt teljesítettem.

negyvenkettedik_poszt_07.jpg

Próbáltam nem kitakarni senkit :D Forrás: Figura Photo | Bakonyrun Facebook

Én nem tudom, hogy ez hogy lehet, de szinte csak felfelé mentünk a verseny 90%-ban. Értem én, hogy Bakony, meg a legnagyobb akadály maga a természet, de hogy alig volt vizszintes terep, az egy kicsit rosszul érintett lelkileg. Nagyon nehéz volt a kijelölt pálya emiatt, igyekeztem az energiámat minél jobban beosztani és nagyon odafigyeltem a levegővételre is. A legnagyobb baj velem talán az, hogy az elmúlt 25 évem nagyon nagy hatással van a mostani gondolkodásomra. Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy bizonyos dolgokra nem vagyok képes. Lehet ez bármi, akár egy-egy akadály, vagy olyan hétköznapi dolog, hogy két parkoló autó között mondjuk elférek e úgy, hogy nem töröm le egyik tükrét sem. Fizikálisan fele akkora vagyok terjedelemben, mint egy évvel ezelőtt, de fejben sajnos még nem sikerült hozzánőnöm. Most is ez történt velem, eléggé berezeltem, hogy nem fog menni ez a 8 km ráadásul csak emelkedővel, plusz az akadályokat még akkor nem is láttam.

negyvenkettedik_poszt_08.jpg

Forrás: Figura Photo | Bakonyrun Facebook

Ahogy haladtam a pályán, az első akadály sem segített; ez két negatív fal volt egymás után, amikre még segítséggel sem tudtam felmenni. Bumm, 30 négyütemű. Jól indult tehát a verseny. A kezdeti lelkesedésem picit itt megtorpant, de aztán ahogy egyre sötétebb lett - ugye mi még világosban indultunk -, egyre jobban belejöttem. Sikerült egy kényelmes tempóra beállnom, amit végig tudtam tartani is. Ez gyorsabb volt a gyaloglásomnál, de mégsem volt még kocogás, szóval nem fáradtam el az első 1-2 km után. Az ösvényt biciklilámpák villogása jelölte, illetve ilyen megtörhető világító rudak, amit rave partikon szoktak osztogatni, bár gondolom más gyakorlati haszna is van ezen kívül. :D Persze a mezőny eléggé elhagyott minket az első futós szakaszon, egy idő után mégis sikerült utolérnünk őket az egyik akadálynál. Ezen nagyon meglepődtem, nem gondoltam volna, hogy ilyen jó tempót megyünk. 

negyvenkettedik_poszt_09.jpg

Sajnos nem tudtam képeket csinálni a verseny közben és olyan sok nem is készült az akadályokról, de erről találtam egyet egy korábbi versenyről. Hát nem szörnyű ez a konstrukció? Forrás: Bakonyrun

A következő akadály gumiabroncsokból állt, össze volt kötözve egy csomó és ki volt rögzítve két fa törzse közé. Ezen át kellett mászni, jó magas volt, kicsit féltem is tőle. Úgy voltam vele, hogy megpróbálom mindenképp, lesz, ami lesz. Az első pár lépés után úgy belengett, hogy azt hittem ott fogok szörnyet halni. A lábaim elkezdtek remegni, a kezemmel alig bírtam tartani magam. Le is kellett szálljak azonnal, mert tuti elengedtem volna és akkor hanyatt vágódok. Kicsit kifújtam magam, próbáltam higgadtan, okosan megoldani ezt a kihívást. Megragadtam tehát a kötelet, felléptem az egyik abroncsra és elkezdtem szépen lassan mászni. Gergő segített egy kicsit, megfogta az abroncsokat, hogy annyira ne mozogjon, de még így is hihetetlenül nehéz volt felmásznom. Kellett ide mindenféle izomcsoport, hogy sikeresen teljesítsem ezt az akadályt. Lefelé sem volt egyszerűbb, és miután sikerült átmásznom ezen az akadályon, még 5 percig remegett a lábam. Ilyet még sosem éreztem, az adrenalin csak úgy áramlott bennem, jó és rossz érzés is volt egyben. Mentünk hát tovább!

Megint csak felfelé vezetett az utunk, de végülis a hegyek között mire is számítson az ember. Az lebegett a szemem előtt, hogy ha ilyen sokat megyünk felfelé, akkor a völgybe is le kell majd érnünk egyszer valahogyan, szóval majd lefelé is kell legalább ennyit menni - KÖSZ SHERLOCK. :D Szóval haladtunk a kijelölt ösvényen, és egyáltalán nem lassultunk. Kis idő múltán volt a földön egy háló, ami alatt át kellett kúszni, ezután ismét felfelé vezetett az út. A következő akadály egy kötélrács (? - fogalmam sincs) volt, amin át kellett mászni. Először függőlegesen fel, aztán vizszintesen át és megint függőlegesen le. Ezt az akadályt meg sem próbáltam, többeknek nem sikerült, amikor odaértünk, csatlakoztam a büntizőkhöz. +30 négyütemű.

Ezután kicsit összefolytak az akadályok, mert olyan gyorsan mentünk, hogy nem is nagyon tudtam már követni a történéseket :D A frissítőpont előtt volt egy palánk, amin át kellett mászni (kép fentebb). Jó magas volt, kétszer is megpróbáltam, de nem ment még segítséggel sem. Ilyen nehéz akadályokkal még nem találkoztam egyik versenyen sem. Naívan azt hittem, hogy egy Spartan Sprint, egy Pannonhajsza és egy Spartan Super után nem érhet már meglepetés. De mégis ért. Szóval ezen a versenyen az akadályok nagy része sokkal nehezebb volt, mint az eddigi futamjaimon. Vizi akadály is volt kettő is, továbbá volt egy egyensúlyozós feladat is, ezeket gond nélkül megcsináltam. Kötélmászás is volt, amit a súlyomból kifolyólag nem tudok még rendesen megcsinálni, de egy kis alkudozás után könnyített kötélmászásból (a földről álló helyzetbe húztam magam, majd vissza, ez számít egynek) csináltam 4-et és ezzel ki tudtam váltani egy rendes kötélmászást. A vége felé az egyik nagy ellenségem majomlétra is felbukkant, ennek neki sem álltam, de hatalmas örömmel mentem a négyütemű fekvőket csinálni, mert már láttam a végét a versenynek. 

negyvenkettedik_poszt_10.jpg

Az óra nem mérte a futást néha, amikor mászni kellett, vagy feladat volt és megálltam előtte, de a kezdő és vég időpontból kiszámítható a nagyjából két és fél óra.

Utolsó előtti feladatként vizen elhelyezett platformokon kellett átfutni. Azért kellett futni, mert ha lassan mész, akkor könnyedén beleeshetsz a vízbe. Ezt persze nem szerettem volna, úgyhogy próbáltam átkacsázni ezen az akadályon és csodával határos módon egy csepp víz sem került rám. A parton már sok néző volt, szurkoltak nagyon, hogy ne essek bele. Kicsit izgultam is, mert nem akartam ilyen sok ember előtt elzakózni! :D 

negyvenkettedik_poszt_11.jpg

Meg sem izzadtam. :D

Legutolsó feladatot kocogva közelítettük meg, egy katonai háló alatt kellett homokban kúszni, ezzel is biztosítva, hogy tök koszosak legyünk, mert az előző akadálynál pont a tavon kellett átmenni, szóval csurom vizesek voltunk. Ezután áthaladtunk a célvonalon, mindenki hatalmas tapsban tört ki. Hihetetlen érzés volt. Most először éreztem magam igazi versenyzőnek. Eddig mindig az volt bennem, hogy nem való ez nekem, de most úgy voltam vele, hogy igenis ott a helyem ezeken a rendezvényeken! Nagyon sokat számít, hogy most már minden nap járok edzeni. Ezen tudom lemérni talán a legjobban a jelentőségét. Végül ettünk egy banánt, ittunk egy kis vizet, majd mentünk is hazafelé, mint akik jól végezték a dolgukat.

negyvenkettedik_poszt_12.jpg

223 nevező közül kereken 200. lettem! 

Ezúton szeretném megköszönni a Bakonyrun szervezőinek, hogy meghívtak erre a rendezvényre. Egész életemben bántam volna, ha kihagyom! Elképesztő élmény volt! Sokszor mondogatom, hogy a változáshoz idő kell. Kezdem most már úgy érezni, hogy lassan eljön az én időm, vagy már itt is van. Versenyről versenyre ügyesebb vagyok. Minden egyes nappal közelebb vagyok a célomhoz, amitől senki és semmi nem tud eltántorítani. Jöhet a következő kihívás!

#jobbleszek 

 

Legyőztem a Bakonyt is! Tovább
Híztam?

Híztam?

harmincnegyedik_poszt_bevezeto.jpg

A címben felvetett kérdésre egy egyszerű igen, vagy nem is elég lenne, viszont ez ennél most sokkal bonyolultabb. Több bejegyzésemben olvashattátok már, hogy a mérleg számomra egyfajta viszonyítási pont, különösebben nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget. De azért mégis mindig ott motoszkál a fejemben állandóan, hogy mégis hány kiló lehetek. A lógó bőr után a legtöbbet elhangzott kérdés az az, hogy na és most hány kiló vagy? Lehet tudni, hogy mennyi ment le? Sajnos ezek azok a kérdések, amikre egy hónapban csak egyszer tudok pontos választ adni. Direkt nem mérem magam minden nap, teljesen feleslegesnek érzem. A mérleg hajlamos arra, hogy összezavarja az embereket, a tükör és a centiméterek viszont nem hazudnak. Van különbség egy 60 kilós szín tiszta izom ember és egy alacsony 5-10 kg felesleggel rendelkező ugyanakkora súlyú ember között kinézetben, hiszen 1 kg zsír térfogata sokkal nagyobb, mint 1 kg izomé. Pontosan ezért sima mezei mérleg helyett minden hónap elején testösszetétel vizsgálaton veszek részt.

Ünnep, oly szép

A januári mérésre rettegve mentem el, hiszen otthon voltam egy hetet, fetrengtem csak egész nap, egy edzésem kimaradt és a diétát sem tudtam úgy betartani az ünnepek alatt. Viszonyításként az alábbi táblázatban az első, az egy hónappal ezelőtti és a jelenlegi adatokat láthatjátok. Mindegyik mérés ugyanazon a gépen történt azonos adatok felvételével. 

InBody 720 testösszetétel analízis

Súly (kg) Vázizom tömeg (kg) Ásványi anyagok (kg) Testvíz (l) Zsigeri zsír (cm2) Fehérje (kg) Zsírtömeg (kg)
2017.06.19. 199,7 55 5,56 71,3 294 18,9 103,8
2017.12.06. 161,2 49,7 5,74 64,1 210,7 17,1 74,2
2018.01.16. 163,3 51,9 6,1 67,8 186,1 17,9 71,5

 

Ahogy a második oszlopban látni lehet, decemberhez viszonyítva a súlyom több lett. Amennyiben csak ezt az adatot vesszük figyelembe, akkor igen, híztam. Viszont ha jobban megvizsgáljuk a táblázatban szereplő adatokat, akkor láthatjuk, hogy a zsírtömegem 2,7 kg-al kevesebb, tehát fogytam. Kicsit úgy érzem magam, mint az egyszeri lány a népmesében: fogytam is, meg nem is. Bonyolult a dolog, éppen ezért határoztam el hét hónappal ezelőtt, hogy nem a mérleg lesz az, ami után vakon megyek majd. A tükör, a ruháim és a mérőszalag által kapott visszajelzések alapján tudom a legjobban eldönteni, hogy jó e az, amit csinálok. 

harmincnegyedik_poszt_03.jpg

A legelső kép akkor készült, amikor elkezdtem az életmódváltást, a pólóm 5XL-es és kilóg a hasam belőle. A jobb oldali kép ma készült az XXL-es melegítőmben és az XXXL-es pólómban. 

CrossFIT

harmincnegyedik_poszt_02.jpg
Nyáron szakadt rólam a víz, amikor megérkeztem biciklivel a Crossfit Arrabonába.
Kezdem érezni a telet egyre jobban. A biciklin elég éles a -1 vagy esetenként annál hidegebb hőmérséklet. Mindenesetre semmi sem tántoríthat el attól, hogy elérjem a célomat. Persze jobb lenne a meleg, puha ágyamban tölteni legalább fél 9-ig a reggelt, de az ágyból még senki sem váltotta meg a világot. Sajnos a tél egy elég kegyetlen és demotiváló évszak. Szürke, hideg, komor, sötét. De ahogy a mondás is mondja, a nyári test télen készül, nem lehetnek kifogásaim. Csinálni kell, nincs megállás. Szerencsére a Marci nagyon jó edző, fenn tudja tartani az érdeklődésemet még ennyi idő után is. Minden alkalommal nagyon várom már, hogy csinálhassam azokat a feladatokat, amiket kiszab. 
harmincnegyedik_poszt_04.jpg
Szerencsére hamar sikerült visszarázódni a diétába és az edzések pörgésébe. Gyártósoron gördülnek a csirke-zöldség kombók a konyhánkból, olyan sok, hogy szinte el sem akar fogyni. Aztán hamarosan új étrendet is kapok a Zolitól, amitől azt várom, hogy egy kicsit változatosabbak legyenek az étkezéseim, mert most leginkább csak a zöldség köreten és a csirkehús fűszerezésén szoktam változtatni, de ezeket már csukott szemmel is bármikor elkészítem. 
harmincnegyedik_poszt_05.jpg
Összességében elégedett vagyok az eddig elért teljesítményemmel, mindenesetre van még hova fejlődni, ez az év nagyon sok kihívást tartogat majd a számomra, többek között a Pannonhajsza (május 19.)  és a Spartan Sprint  (április 14.) Nagykanizsán, ezekre a versenyekre már be is neveztem, de erről majd egy következő posztban írok bővebben!

Híztam? Tovább
Hello, 2018!

Hello, 2018!

harmincharmadik_poszt_bevezeto.jpg

Olyan gyorsan eltelt az elmúlt pár hét, hogy szinte észre sem vettem. Mégis annyi minden történt, hogy nehéz lesz kezelhető mennyiségű karakterbe sűríteni. Mindenesetre megpróbálok rendesen összefoglalni mindent, biztos vagyok benne, hogy ki is fogok hagyni pár dolgot, de akit csak az érdekel, hogy hogy haladok az életmódváltással, annak már a fenti kép megfelelő támpontot nyújthat. Bal oldalon nagyjából 200 kilósan épphogy tudok ülni a pápai foci pálya vip lelátójának enyhén leélt műanyag székén. Mondjuk a szék nem is látszódik, olyan nagy voltam, de ne vesszünk el a részletekben! Jobboldalon viszont már a természeti elemeket és a gravitációt meghazudtolva egy kezdetleges kézenállást mutatok be. Ez éppenséggel már a negyedik próbálkozásom volt, mert az első három kép annyira nem volt jó: szemből volt, bemozdult, stb... (köszi Marci! :D).

Címszavakban összefoglalom, hogy mi változott eddig tehát:

  • Kisebb vagyok,
  • Van könyököm,
  • Kezd látszódni a térdem,
  • Vannak kézcsontjaim,
  • Van nyakam,
  • Megjelent a csuklyás izmom,
  • Van fülem,
  • Megjelent pár ér az alkaromon,
  • Látszódik a bicepszem
  • Combfeszítő izmok kezdenek látszódni

Furán hangozhat, de a fent felsorolt dolgokra még csak mostanában kezdek felfigyelni, szinte minden nap találok magamon valami apróságot, aminek lehet örülni és eddig annyira nem találkoztam ilyesmivel. Mintha egy vadiúj testet kapnék részletről részletre.

Álljunk meg egy ásónyomra!

A lényeget végülis leírtam, de mégsem mehetek el szó nélkül az előző három hét történései mellett. Viszonylag nehéz időszakon mentem keresztül az elmúlt 6, lassan 7 hónap alatt. Rengeteg kinlódás, izomláz és munka van a hátam mögött, mégis talán ez az utolsó három hét volt az, ami igazán próbára tette a kitartásomat. Szó sincs arról, hogy nagyon durvákat csaltam volna, vagy abbahagytam volna az egészet és felfüggesztettem volna az edzést erre a rövid időre. Nem, ez egyáltalán nincs így, viszont azt sem mondhatom, hogy mindent maradéktalanul betartottam az ünnepek alatt. 

harmincharmadik_poszt_01.jpg

Három évvel ezelőtt már nem tudtam hordani ezt az Adidas kabátot, most meg már nagy rám.

Karácsony tájékán ismét beindult a szokásos reklámügynökségi gépezet, ami arról szól, hogy mindenki még az utolsó pillanatban meg akarja váltani a világot, itt egy karácsonyi ajándék, ott egy üdvözlőlap.. Amit elkezdtünk, ne toljuk át jövőre és még sorolhatnám. Ez azt eredményezte, hogy nagyon elhavazódtam mindennel és ez részben a diéta rovására is ment. A sok munkának köszönhetően olyan fáradt voltam az ünnepek előtt, hogy nem volt energiám nekiállni főzni minden nap. Ezért ezeken a napokon rendelni kényszerültem, vagy elmentünk menüzni egy közeli étterembe. Ha már nem tudtam elkészíteni rendesen magamnak az adagokat, nagyon odafigyeltem arra, hogy véletlenül se egyek olyat, ami esetleg teljes mértékben felboríthatná a diétámat. Húst ettem zöldséggel többnyire, a menü mellé pedig húslevest tészta nélkül főtt zöldségekkel. Megmondom őszintén, igazi felüdülésként hatott ez a pár alkalom, hiszen már nagyon kezdett unalmas lenni az általam készített csirke-zöldség kombó.

harmincharmadik_poszt_03.jpg

Teljesen karácsonyi hangulatban voltunk a Sacival és a ho ho hos pulcsi is jobban állt már rajtam.

Szerencsére ez a hajtás a reggeli crossfit edzéseimet nem befolyásolta, azokat végig tudtam tartani. Közvetlenül Karácsony előtt egy nappal, a két ünnep között és már január 2-án is mentem edzeni, így csak egy edzés maradt ki az ünnepek alatt, ami szerintem nagyon jó teljesítmény.

harmincharmadik_poszt_05.jpg

A 2017-es év első (május 29.) és utolsó (december 28.) edzése. 

A boxszal viszont más a helyzet, az estékbe nyúló munkanapok miatt legtöbbször 19:00-kor még bent voltam az irodában, így nem értem oda az edzőterembe verekedni. Az év végére nagyon elfáradtam, talán pont így volt a legjobb, lehet nem tudtam volna teljes erőbedobással részt venni azokon az edzéseken.

Kis Karácsony

A Karácsonyt otthon töltöttem anyukámmal. Nagyon rákészült, hogy majd csinálja nekem a csirkemellet és a zöldséget, de ragaszkodtam a tradicionális ízekhez. Kijelentettem, hogy a halászléből és a sült halból nem engedek, hisz a hal a kedvenc ételem. Bárhogy elkészítve, bármennyit meg tudok enni belőle. Készített is nekem, ahogy minden éven szokott, arra viszont odafigyeltem, hogy a köret zöldség legyen és inkább többször egyek kevesebbet, mint egyszer nagyon sokat. Szerencsére megúsztam nagyobb zabálás nélkül ezt az ünnepi időszakot, pedig nagyon féltem tőle, hogy majd elgyengülök és akkor nem tudok megálljt parancsolni magamnak. Mivel az egész blog alapja az őszinteség, el kell mondjam, hogy természetesen minimális mennyiségű süteményt is fogyasztottam. Zserbóból is ettem és ilyen háztartási kekszből készült pudingos csodát is, aminek fogalmam sincs mi a neve. Persze ezekből sem ettem sokat, igyekeztem minimálisra szorítani, de úgy éreztem, ha már karácsony van, akkor talán egyszer belefér. Azt mondják, hogy nem az a lényeg, hogy mit eszel a karácsony és a szilveszter között, hanem az a lényeg, hogy mit eszel a szilveszter és a karácsony között. Nincsen lelkiismeret furdalásom, nagyon finom volt, még ha a cukorsokk hatására kicsit rosszul is lettem utána. :D

harmincharmadik_poszt_06.jpg

Reebok Speed TR - köszi cavefit.hu!

A csomó ajándék mellett, amit kaptam, saját magam is megleptem két dologgal. Azért emelem ki ezeket, mert mindkettő az edzéseimet szolgálja és nagyon örülök nekik. Az egyik az egy Reebok Speed TR crossfit cipő. A facebookon botlottam bele egy hirdetésbe, miszerint 60% kedvezmény van a Cavefit oldalán a Reebok termékekre. Készletkisöprés miatt volt ekkora engedmény, a legtöbb dologból már csak egy-egy darab volt, cipőkből is csak nagyon kevés méret. Megnéztem tehát az oldalt, és azonnal bele is szerettem ebbe a cipőbe. Nagyon jól néz ki és a lábamat is tökéletesen tartja. Egy kicsit szélesebb a lábfej résznél az eleje, valószínűleg azért, hogy futásnál kényelmesebb legyen. A futás engem még nem érint, viszont egy kicsit szélesebb a lábfejem, úgyhogy nekem is pont kapóra jön a megnövelt orr rész. Az akciónak köszönhetően a 30.000 Ft-os cipőt potom 12.000 Ft-ért megvettem. A hülyének is megéri, ilyen jó vásárt én még sosem csináltam, általában mindig ráfizetéses tranzakcióim szoktak lenni, de most hatalmas szerencsém volt. Nagyon örülök neki, azóta is felváltva használom a Nano 7-tel. 

harmincharmadik_poszt_07.jpg

A másik ajándék a képzeletbeli karácsonyfám alatt egy 42mm-es Apple Watch Series 3 volt, azon belül is a Nike+ kivitel. Na már most, futni biztosan nem fogok még egy jódarabig, viszont ennek a verziónak a szíja tele van lyukakkal, ami lehetővé teszi, hogy jobban szellőzzön a szíj alatt a csuklóm, ami a durván izzasztó edzések során nem egy utolsó szempont. Nagyjából már az első óra megjelenésekor, 2015-ben megtetszett a dolog, viszont horror áron árulták, mint minden más almás terméket. Így három évvel később már jóval elfogadhatóbb ára van, de még így is kétszer annyiba kerül, mint egy jobb Polar óra. Ami ugyancsak meggátolt abban, hogy vegyek egy ilyen órát, hogy a szíja egyszerűen nem volt jó a kezemre. Többször is elhatároztam már, hogy megveszem, de ugyanaz a probléma lépett fel ennél is, mint a ruháknál - Nem volt a méretemben. Ahogy a fenti képen is jól látható, július végén már fel tudtam próbálni, be tudtam kapcsolni a szíját, de iszonyatosan szorított és egyáltalán nem volt kényelmes. 5 egész hónappal később a csuklóm teljesen átalakult, így megpróbáltam megint és ugyanakkora szíjjal ugyanaz az óra már lötyögött rajtam. El sem tudjátok képzelni, hogy ez mekkora öröm volt számomra.

harmincharmadik_poszt_08.jpg

Az órában rejlő lehetőségek pedig egy újabb fejezetet nyitottak az edzésben is, hiszen tudom követni szinte az összes mozgásfajtát. Folyamatosan monitorozza a pulzusomat, az égetett kalóriákat, a megtett kilómétereket / lépéseket és ezáltal olyan adatokhoz juthatok, amik segítségével továbbra is motivált maradhatok, plusz az egészségem és állóképességem alakulását is nyomon tudom követni. Ettől függetlenül szerintem jól is néz ki és nem utolsó sorban még a pontos időt is mutatja! :D (Szeretném leszögezni, hogy sem a cipőt, sem az órát nem azért szereztem, mert valamilyen szponzoráció keretén belül olcsóbban jutottam hozzá, vagy valaki megtámogatott volna ezekkel. Keményen megdolgoztam értük, bár én lennék a legboldogabb ember, ha ingyen lett volna mind a kettő!)

harmincharmadik_poszt_09.jpg

Egész pontosan egy év telt el a két kép között.

Békésen teltek az ünnepek, 2017 nagyon gyorsan eltelt, úgyhogy újult erővel vághattam neki 2018-nak. Nem tétlenkedtem, január 2-án már mentem is edzeni a Marcihoz. Egyre több mindenre vagyok képes, aminek iszonyatosan örülök. Próbálom feszegetni minden edzésen a saját határaimat, más különben nem tudom lellenőrizni, hogy fejlődök e egyáltalán, vagy csak egy helyben toporgok. Ahogy a poszt elején láthattátok, a kézenállás az egyik nagy vágyam volt mindig is. Amikor jóval kisebb voltam, akkor sem tudtam ilyet csinálni soha. Elég nehéz még akkor is megcsinálni, ha az ember ideális testsúllyal rendelkezik, rajtam pluszban még rengeteg felesleg is van. Gondolhatjátok, hogy mennyire boldog voltam, amikor sikerült megcsinálnom. Még nyáron kinéztem magamnak egy gyakorlatot, ami kívülről nagyon egyszerűnek tűnik, de gondoltam, hogy ez biztos csak a látszat. Fél év alatt jutottam el arra a szintre, hogy egyáltalán megpróbáljam és viszonylag helyesen kivitelezhessem.

A gyakorlat pedig nem más, mint a török felállás. A videón látszik, hogy lényegében mit is kell csinálni. Amikor nekiálltam nyáron az életmódváltásnak, a földre sem tudtam rendesen leülni, szóval ha onnan nézzük, hogy hol kezdtem, ez viszonylag nagy teljesítménynek számít, amivel nagyon elégedett vagyok. 14 kg-os kettlebellel csináltam meg, a jövőben mindenképpen szeretnék felmenni a 20 kg-osra és sokkal folyamatosabban szeretném csinálni a gyakorlatot, de sajnos még útban vagyok magamnak.

Összefoglaló, tervek erre az évre

Azt kell mondjam, hogy a 2017-es év egy érzelmi hullámvasút volt elejétől a végéig. Nagyon rosszul indult, de valahogy sikerült visszaterelgetnem az életem egy sokkal élhetőbb mederbe. Ha valamit másképp csinálnék, akkor az az lenne, hogy nem haboznék és előbb nekiálltam volna az életmódváltásnak. Könnyebb így élni, sokkal tartalmasabb az életem, mint ezelőtt, aktívan töltöm az időmet, azt csinálom, amit szeretek és közben az egészségem is sokkal jobb lesz. 

harmincharmadik_poszt_10.jpg

Nos, nem tudom mi ez a fej, de biztos nagyon erősen feszítettem :D 

Kezd egyre jobban látszódni a bicepszem, a bőröm is egyre jobban lóg. Megjelentek rajtam a terhes csíkok is (striák), de összességében mégis boldog vagyok, hiszen ez valami új kezdete. Egyre jobban látom magamon a változást, minden apróságra felfigyelek és ezáltal újabb és újabb erőt szerzek ahhoz, hogy csináljam továbbra is és haladjak a céljaim felé. Egy olyan cél, amit tavaly kitűztem és már nincs is olyan messze, hogy elérjem.

2018 minden szempontból jobb év lesz. Sokkal több mindenre vagyok képes, mint azt valaha álmodni mertem volna. Éppen ezért jelentkezem több teljesítménytúrára is, hogy bebizonyítsam magamnak, hogy tényleg meg tudom csinálni. Idén mindenképp megyek Pannonhajszára és Spartan Sprintre, ez a kettő fix, de ahogy fejlődök továbbra is, biztos vagyok benne, hogy más alkalmakat is találok, ahol megmérkőzhetek saját magammal.

harmincharmadik_poszt_11.jpg

Egyre jobban kezd elkülönülni a vállam és a csuklyás izmom. A jobboldali képen mintha már ki lennék pattintva :D 

A változáshoz persze idő kell, nem győzöm hangsúlyozni, szóval ha valaki azon gondolkozik, hogy nekiáll életmódot változtatni, akkor ne gondolkozzon tovább, minél előbb el kell kezdeni, mert az eredmények nem jönnek maguktól.

Hello, 2018! Tovább
Mennyi az a 60 kg?

Mennyi az a 60 kg?

harminckettedik_poszt_bevezeto.jpg

Megszabadultam 60 kg feleslegtől, ezért arra gondoltam, hogy megmutatom, hogy mégis mennyi az annyi. Szerettem volna venni valamiből 60 kg-nyit, hogy jól látható legyen, hogy mekkora túlsúly volt rajtam. Az első gondolatom az volt, hogy veszek zsírt, de ezt az ötletet hamar elvetettem. Elég elcsépelt, és ha már veszek valamit, akkor mindenképp olyat szeretnék, ami hasznos lehet esetleg más számára is.

Nemrég szereztem tudomást arról, hogy a nagyon hátrányos helyzetű gyerekeket amikor elveszik a szüleiktől, vagy lemondanak róluk, vagy bármi más szörnyű oknál fogva egyedül maradnak, akkor már nem minden esetben kerülnek árvaházba, hanem nevelőszülők viselik a gondjukat. Sajnos, vagy szerencsére én még sosem hallottam ilyesmiről, ezért nagyon ledöbbentettek azok a történetek, amiket hallottam. Amikor megtudtam, hogy a közvetlen ismeretségi körömben vannak is ilyen nevelőszülők, nem gondolkodtam tovább, azonnal tudtam, hogy nekik szeretnék segíteni.

harminckettedik_poszt_02.jpg

Ő itt Brendon!

Igyekeztem olyan dolgokat választani, amire szükség lehet egy átlagos háztartásban. Olyan dolgokat, amikből rengeteg fogy el, főleg akkor, ha három kisgyerek is van a háznál. Elmentünk tehát bevásárolni, vittünk bevásárolókocsit is, mert azért 60 kg elég sok. Nem mondom, hogy nehéz volt bepakolni a kocsiba, de azért ha kézben kellett volna a kasszától kivinni a parkolóig ezt a sok cuccot, akkor azért megterhelő lett volna és tuti el is fáradtam volna rendesen. Hihetetlen, hogy ezt a nagy túlsúlyt cipeltem magamon csomó ideig nap, mint nap.

harminckettedik_poszt_03.jpg

A kulisszák mögött Szami, Virág, Brendon és Fecóka.

Beszéltem a nevelőszülőkkel, elmondtam nekik a tervemet és nagyon örültek neki. Szerveztünk egy fotózással egybekötött személyes találkozót, amikor oda tudtam nekik adni ezt a kis csomagot. Természetesen a gyerekek is jöttek és eltöltöttünk egy kis időt együtt. Csináltunk pár fotót és megismerhettem a szívszorító történetüket, ami csak még jobban megerősített abban, hogy remek helyre került ez a kupac liszt és cukor. Frissítés: Utólag megtudtam, hogy mivel olyan sok ez a 60 kg, további csomagokat készítettek belőle és több rászoruló között fogják szétosztani egy részét. 

Elképesztően jó érzés az, hogy ezzel az aprósággal segíthettem valakin, valakiken. Ezt a napot sosem fogom elfelejteni, az egyszer biztos. Durva belegondolni abba, hogy milyen kevés kell ahhoz, hogy hatással legyünk más emberek életére. Amikor elbúcsúztunk a családtól, akkor a kezembe nyomtak egy kis meglepetést, amit ők készítettek nekem. Egy kis mappát, ami egy emléklapot tartalmazott. Az emléklapon a kicsik kézlenyomata és fényképe szerepelt. El sem tudom mondani, hogy mennyire jól esett ez a gesztus, biztos vagyok benne, hogy a szobám falát fogja díszíteni ez a lap! :) 

Ezúton szeretném megköszönni a sok segítséget Szaminak, aki a képeket készítette, illetve az ötlettől a megvalósításig végig mellettem volt! Ha tehetitek, ti is segítsetek embertársaitokon és ne csak karácsonykor! A mondás, mi szerint "jobb adni, mint kapni" teljes mértékben igaz! A poszt végére pedig iderakok egy összehasonlító képet is, hogy ez se maradjon el. A tükörért bocsánat, ígérem le fogom takarítani most már tényleg!

harminckettedik_poszt_04.jpg

Mennyi az a 60 kg? Tovább
Már van fülem!

Már van fülem!

harmincegyedik_poszt_bevezeto.jpg

Mielőtt nekiálltam volna az életmódváltásnak, arra lettem figyelmes, hogy a képekről egyre inkább kezdtek eltűnni a füleim, míg nem eljutottam odáig, hogy ha szemből készült rólam kép, egyáltalán nem látszódtak. Többen fel is hívták rá a figyelmem, hogy ez milyen vicces, de engem nagyon zavart. A bőröm sem volt az igazi az egészségtelen táplálkozásnak köszönhetően. A rossz ételektől rengeteg pattanás volt a homlokomon, szerencsére már ennek is búcsút intettem.

+-60

A héten voltam InBody mérésen, ami kimutatta, hogy erősen elhízott vagyok. :D Milyen meglepő. Természetesen mindenki erősen elhízottnak számít, aki 115 kg felett van, szóval nem lepődtem meg, amióta járok ezekre a mérésekre, mindig ezt mutatta. ~60 kg-tól szabadultam meg az elmúlt 6 hónapban. Kezd beállni a fogyás heti 1 kg-ra, ami az új étrendem kialakításánál volt cél. Hivatalosan az sem jó, ha viszonylag gyorsan dobálja le a kilókat az ember magáról, nem egészséges, de nekem sokból könnyű volt sokat gyorsan leadni. 

Nagyjából három évvel ezelőtt voltam először egy ilyen vizsgálaton, már akkor 198 kg-ot mutatott, ami elképesztő szám. Nagyon rossz a felismerés, amikor az arcodba tolják a kész tényeket, KÖVÉR VAGY. Tudtam, hogy nagy vagyok, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Persze akkor hidegzuhanyként ért, azonnal vettem egy biciklit, elhatároztam, hogy tenni fogok ellene. Lefogyok és majd szép leszek, stb stb. Ez mind szép és jó volt, de csak fél gőzzel vágtam bele. Eljártam edzeni, biciklizgettem, de diétázni nem kezdtem el. Nem volt rendszer az életemben, mindig dolgoztam, az egyetem miatt felemás napjaim voltak és a sok stressz, a megfelelési kényszer is csak mértéktelen evéshez vezetett.

harmincegyedik_poszt_02.jpg

Szépen lassan tűnik el a tokám is. Marcival a kemény edzések mellett a hülyéskedésre is van idő. :D 

Mivel a fogyás főképp a táplálkozáson múlik, mondanom sem kell, hogy nem értem el kimagasló eredményeket, az edzések kezdtek elmaradozni, inkább buszoztam biciklizés helyett, ha kimozdultam, de legtöbbször nem is nagyon mentem sehova. Nagyon hamar abba is hagytam. Egyáltalán nem volt meg a motivációm, inkább nyűgnek éltem meg az egészet. Beletörődtem, hogy nem fog változni a helyzet és elfogadtam, hogy mindig is kövér leszek. Na ezt nem szabadott volna. Ha tehetném, odamennék az akkori énemhez, és jól felpofoznám magam. Nagyon sokat kell most küzdenem azért, hogy helyrehozzam azt, amit ő elrontott.

Vásárlás

Augusztus 31-én, amikor már kezdett hűvösebb lenni és nem lehettem mindig rövidnadrágban, kellett vegyek egy hosszúnadrágot. Nagyon nem akartam sok új ruhát venni, főleg úgy, hogy még nagyon az elején voltam az átalakulásomnak. Amit felpróbáltam, az 54-es méretű volt. Fogalmam sincs, hogy ez a szám mit jelent, talán a szélességét (?), de betűkben nem tudnám kifejezni, hogy XL vagy XXL, mindenesetre hatalmas. Pont jó volt derékban, be tudtam gombolni, szóval meg is vettem. Mivel nem lehet célzottan fogyni sehonnan, általában össze-vissza mindenhonnan mentek le rólam a kilók, de a lábaim érintetlenül maradtak, viszont az utóbbi időben onnan is megindult. Rengeteg olyan gyakorlatot végzek, ami a combhajlító és combfeszítő izmokat igénybe veszi, szóval ideje volt :D 

harmincegyedik_poszt_03.jpg

54 -» 38

Mivel ez az egyetlen egy nadrágom van, ami normális, gondoltam veszek egy újat. A Levi's üzletben készségesek voltak az eladók, mondták, hogy próbáljak fel egy 38-as méretűt, biztosan jó lesz. Már alapból az nagyon furcsa volt nekem, hogy nem azt mondták, hogy "ekkora méretben nem tartunk ruhát egyáltalán". Sajnos csak negatív tapasztalatom volt az elmúlt évek során, szóval hihetetlenül boldog voltam, hogy nem kellett szinte azonnal kifordulnom egy márkás ruhákat árusító üzletből. Ha jól emlékszem, akkor ez egy 511-es szabású farmer volt, aminek a lába lefelé keskenyedik. Kissé szkeptikus voltam, hiszen a dagadtboltban 54-es nadrágot vettem, ami épphogy jó volt, nem gondoltam volna, hogy egy ennyivel kisebbet gond nélkül fel tudok venni. Amikor a próbafülképe léptem, nagyon izgatott lettem. Tökéletesen jó volt. Be tudtam gombolni, a hosszúsága nem volt az igazi, de az alját fel lehet tűrni, vagy egy varrónő simán hozzám igazítja. Az ára is nagyon kedvező volt, kb 12000 Ft-nak megfelelő Euróért árulták, míg a dagadtboltban 18000 Ft-ért számították azt a fekete farmert. Ennek ellenére mégsem vettem meg. Látszik, hogy azért jó vastag még mindig a lábam, mindig is bő nadrágokat hordtam, hogy ezt a nyilvánvaló tényt leplezzem vele. Ez az én hülyeségem és sajnos eléggé lerabolták a készleteket, ha lett volna egyel nagyobb, akkor habozás nélkül megvettem volna! :)

harmincegyedik_poszt_04.jpg

Persze nem távoztam üres kézzel, egy pulcsit azért újítottam!

Do you even lift, bro?

Annak ellenére, hogy nagyon változatosak a crossfit edzéseim, időről-időre vannak visszatérő gyakorlatok. Ezek nagyon jók, hiszen így tudom igazán mérni, hogy mennyit fejlődök az edzések során. Az egyik kedvenc gyakorlatom a deadlift, viszonylag egyszerű kivitelezni és gyorsan lehet fejlődni is benne. Először júniusban csináltam ilyet, akkor még csak PVC csővel meg 30kg-al. Aztán azóta szépen lassan mentem feljebb. Szeptember 30-án 115 kilóval próbálkoztam, most pedig december 9-én 135 kg volt, amit felkaptam a földről. Ezidáig ez a legnagyobb súly, amit valaha felemeltem.

harmincegyedik_poszt_05.jpg

 

Szerencsére videón is megörökítettük mindkét komolyabb próbálkozásomat. A baloldali a 115 kg, a jobboldali a 135 kg. Még mindig útban vagyok magamnak, de jobban kihúztam magam, jobban hátrament a fenekem, helyesebben végeztem a gyakorlatot. Ami miatt pluszban örülök ennek a videófelvételnek, hogy megjelent az alkaromon egy ér, illetve látszik, hogy kezd formálódni, mintha ki lennék pattintva. :D

Change takes time

Emlékeztetőnek ide kell raknom ezt a videót, mert hajlamos vagyok elfelejteni, hogy a változáshoz igenis idő kell. Nem lehet mindent egyszerre, nem lehet mindent azonnal. Türelmesnek kell lennem, kitartónak, figyelnem kell a pihenésre is, nem szabad túledzenem magam. Nagyon nehéz megtalálni az arany középutat, de törekedni kell rá.

Jól haladok az utamon, szépen fokozatosan egyre jobb leszek, egyre erősebb, egyre mozgékonyabb, egyre kisebb. Ahhoz, hogy +-100 kg legyek, még 60kg-tól kell megszabadulnom, de messze még a vége! Ahogy telik az idő, újabb és újabb célokat tűzök ki magam elé. 2018 az én évem lesz minden tekintetben, nincs mi megállíthatna!

Már van fülem! Tovább
Hosszú az út

Hosszú az út

huszonnyolcadik_poszt_bevezeto.jpg

Amikor belevágtam az életmódváltásba, tudtam, hogy nem lesz egy kéjutazás. Többször is mondtam már: lefogyni a világ legegyszerűbb dolga, viszont egyáltalán nem könnyű. Rengeteg lemondással és odafigyeléssel jár. Fegyelmezettnek kell lenni, kitartónak és elhivatottnak. Meg kell tartani a rendszert, mértékletesen kell táplálkozni, ráadásul az sem mindegy, hogy mit eszel. Sok-sok apró dolog együttese kell ahhoz, hogy valaki akár csak 1 kg-ot is leadjon. Na és akkor az edzéseken véghez vitt sok bonyolult gyakorlatról még nem is beszéltem, aminél még a csillagok szerencsés együttállása sem mindegy néha, hiszen a legapróbb hibából is lehet hatalmas sérülést szerezni. Így, hogy közel 60kg-tól megszabadultam az elmúlt 5 hónapban, még mindig nem érzem azt, hogy teljesen tisztában lennék azzal, hogy mit is csinálok néha.

Hosszú az út Tovább
Kérdezz - felelek 1.

Kérdezz - felelek 1.

huszonhatodik_poszt_bevezeto.jpg

Az elmúlt pár hét alatt több, mint 40 anoním üzenetet kaptam, amiből pár kérdést igyekszem megválaszolni most ebben a posztban. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki "csak" dícsérő kommenteket írt és támogat abban, hogy elérjem a célom. Hihetetlenül jól esik, hogy ilyen sokan nyomon követitek az utamat és többen velem is tartotok! Jók a kérdések, úgyhogy vágjunk is bele!

Kérdezz - felelek 1. Tovább
Hello Kékestető!

Hello Kékestető!

huszonotodik_poszt_bevezeto_1.jpg

Egy korábbi posztomban már írtam arról, hogy általában a barátaimmal csak punnyadni szoktunk, nézzük a tévét és eszünk. Vagyis hát régen ezt csináltuk. Egyrészt azért, mert lusta voltam mindig, másrészt azért, mert kényelmesebb otthon feküdni, mint a saját határainkat feszegetni. A kinti világ néha szórakoztatóbb, mint a négy fal között ülni, szóval elhatároztuk, hogy kirándulgatni fogunk. A hosszú hétvége kiváló alkalmat biztosított arra, hogy kimenjünk a természetbe, szerencsére az időjárás is megfelelő volt arra, hogy felmásszunk Magyarország legmagasabb pontjára. Kicsivel több, mint két óra alatt sikerült is felmennünk a hegytetőre. Talán előbb is sikerült volna, ha nem tévedünk el nagyjából félúton. :D 

Hello Kékestető! Tovább
Eltelt négy hónap

Eltelt négy hónap

huszonkettedik_poszt_bevezeto.jpg

Már szinte fel sem tűnik, hogy a hónapok milyen gyorsan cserélődnek. Annyira zsúfoltak a napok és a hetek, hogy pikk pakk eltelt a szeptember. Mondjuk egyáltalán nem bánom, hisz az elmúlt pár hónap volt életem eddigi legaktívabb és egyik legizgalmasabb időszaka. Nincs időm unatkozni és nem is akarok!

Eltelt négy hónap Tovább
Eltelt két hónap

Eltelt két hónap

tizenkilencedik_poszt_bevezeto.jpg

Ahogy a naptáron nézegettem a dátumokat, immáron hivatalosan is eltelt 2 hónap az első blogbejegyzésem óta, sőt még egy kicsivel több is. Ezalatt a két hónap alatt rengeteget kellett tanulnom, rengeteget kellett edzenem, rengeteget kellett főznöm. Rengeteg új embert ismertem meg, nagyon sok üzenetet kaptam és elképesztően sok, nagyjából 41.000 megtekintés lett az oldalon. Életem egyik legizgalmasabb két hónapján vagyok túl.

Eltelt két hónap Tovább