bicikli - +-100

+-100


Vége...

Vége...

negyvenharmadik_poszt_bevezeto.jpg

2017. május 30-án az életem hatalmas fordulatot vett, amikor beléptem a győri CrossFit Arrabona kissé rozsdás ajtaján. Nagyjából azt sem tudtam, hogy merre vagyok arccal. Sosem voltam még ilyen teremben, különösebben azt sem tudtam mi fán terem a CrossFit. Ahogy beléptem, egy tök más világ tárult elém olyan eszközökkel, amikről még hírből sem hallottam. Mivel nyár volt, az orrom megcsapta a gumitégla és az izzadság elegyéből származó szag. Szólt a zene és egy kisebb csapat éppen végzett és nyújtáshoz készülődött. Akkor még nem tudtam, de a lehető legjobb helyen voltam aznap. Azóta már eltelt 455 nap, megszámlálhatatlan mennyiségű edzésen voltam és most már biztosan tudom, hogy soha többé nem teszem be abba a terembe a lábam.

Ahol egy ajtó bezárul...

A helyzet persze egyáltalán nem ennyire drámai, de mégis elfogott a nosztalgia, hiszen életem egyik legizgalmasabb időszaka ehhez a teremhez köt. Ez a terem volt mindennek az alfája és omegája. Ez volt az a terem, ahol a napjaimat indítottam. Ez volt az a terem, ahol rengeteg új barátot szereztem és ez volt az a terem, ahova ha nem is mindig örömmel mentem be, de tuti mindig elégedetten és boldogan jöttem ki.

negyvenharmadik_poszt_02.jpg

Mivel eleinte félénk voltam, csak egy hét után csináltam fotókat, Marcival, az edzőmmel pedig 2 hét elteltével készült az első közös kép. :D 

A teremben levő legtöbb eszközt nem is használhattam nagyon sokáig. Egyrészt fogalmam sem volt mik azok, másrészt képtelen lettem volna a testi adottságaim miatt. Csak hogy egy példát mondjak, az evezőpadról két húzás után leestem gyakorlatilag, mert olyan görcsbe rándult mind a két lábam egyszerre, hogy utána már nem is tudtam semmit sem csinálni. De az elején az assault bike is tiltó listán volt, mert tekerés közben a hasamnak ütődött a kormány, nem is tudtam rá felülni rendesen.

negyvenharmadik_poszt_04.jpg

Valami mintha hiányozna.

Aztán ahogy telt az idő, fokozatosan megtanultam, hogy minek hol a helye, hogy mi mire való és mára már minden eszközt tudok használni. Viszonyításképp pár héttel ezelőtt eveztem 5000 métert az ergométeren és meg sem kottyant. Persze elfáradtam, de mégis jobb volt, mint amikor először nagyjából 10 métert tudtam megtenni rajta. :D

negyvenharmadik_poszt_03.jpg

Első és utolsó szelfik a teremben. Marci is kezd belejönni a fotózkodásba :D

Na még mielőtt mindenki azt hinné, hogy abbahagyom az új életmódomat és visszatérek a lazsáló, tunya, egész nap csak fetrengő életmódomhoz, szeretném eloszlatni a kételyeket. Az edzőterem, ahova járok csupán egy új, modern és sokkal menőbb terembe költözik.

Az új CrossFit Arrabona

Ismét egy új szakaszhoz érkezett az életem, augusztusban nem csak az edzőterem költözött, hanem én is egy új albérletbe "kényszerültem", mert eladták az előzőt a fejünk fölül. Váratlanul érintett, mert felborult a mindennapi rutinom ezáltal. Az új lakás kétszer olyan messze volt az edzőteremtől, mint a régi és most, hogy az edzőterem is áttette a székhelyét egész pontosan 6 km távolság lett köztünk. Ez nem tűnik olyan nagynak, de minden nap megtenni ezt a távot kétszer a nagy győri forgalomban elég csücskös.

negyvenharmadik_poszt_05.jpg

Az a jó a reggel 7 órás edzésben, hogy ilyen szép napfelkeltét láthat az ember előtte.

Amikor nagyon belejöttem és minden lámpa nekem kedvezett, akkor 7-8 perc alatt jutottam el a másik lakásból a másik edzőterembe. Most ez az út a háromszorosa lett időben és távolságban is. Időben el kell indulnom, ha nem akarok kapkodni, vagy elkésni. Sajnos rosszalkodik a biciklim, szalajt a hátsó legkisebb lánctányér, ezért nem tudok olyan hatékonyan menni, mint eddig. Ezt mindenképp meg kell nézetnem és akkor utána mérek egy újabb időt, szerintem legalább 5 percet tudnék javítani, ha a legnagyobb sebességen csapatom.

negyvenharmadik_poszt_06.jpg

Megpróbálom úgy felfogni, mintha minden edzés előtt lenne egy 20 perces biciklis bemelegítésem, majd utána még egy 20 perces tekerés levezetés gyanánt. Azt hiszem ez a legkisebb problémám, amúgy jó időben még élvezem is a bicózást, szóval nem lesz ezzel probléma. Nincsenek kifogások, nem állíthat meg az, hogy messzebb lett a terem. A komfort zónám már jó régen elhagytam, úgyhogy nem is rinyálok többet.

There's a first time for everything

Egyszer mindent el kell kezdeni valahol, ahogy az angol mondja és azt is tudjuk már, hogy minden kezdet nehéz. Az új teremben való első edzéssel sem volt ez most másképp. Olyan brutális bell edzésben volt részem, amit az elmúlt egy-két hónapban tuti nem tapasztaltam. Másnap fájt minden porcikám és hazudnék, ha azt mondanám, hogy harmadnapra már nem éreztem belőle semmit. 

negyvenharmadik_poszt_07.jpg

Az állandó izomlázon segíteni szokott az, hogy most már minden nap járok edzeni. Másnapra tök rosszul szoktam lenni, de egy durva wod, vagy egy belles edzés után mindig jól érzem magam egy rövid időre. Aztán megint előjön az izomláz és kezdődik minden előről. Ez egy örökös szélmalomharc, már rájöttem :D 

negyvenharmadik_poszt_08.jpg

Hétfőn szerdán és pénteken általában bellezni szoktunk. Ilyenkor a Marci is beszáll hozzánk és együtt csináljuk az összes gyakorlatot. Az elmúlt hónapok során sikerült eljutnom arra a szintre, hogy most már a 24 kg-os kettlebellel tudok mindent biztonságosan csinálni. Néha, amikor dupla súllyal kell valamit végrehajtani, akkor is inkább két 24 kilósat választok magamnak. Maximum nem megy vele, és akkor lejjebb megyek egy kisebb súlyra, de mégis mindig megpróbálom, hogy a határaimat feszegessem. Apránként megyek felfelé és szerintem, ha így haladok tovább bizonyos dolgokat már 28 kg-os bellel is el tudok végezni egy hónap múlva. Mindenesetre nem sietek sehova, igyekszem a lehető legjobb technikával kivitelezni a feladatokat és ez a legfontosabb!

negyvenharmadik_poszt_09.jpg

Talán ezt már írtam több posztban is, de eleinte nem tudtam volna elképzelni azt, hogy az edzőmmel együtt edzek, vagy hogy beszállhassak egy ilyen nagy intenzitású edzésbe. Hatalmas öröm ez nekem, el sem tudjátok képzelni. Folyamatosan egyre jobb leszek saját magamnál és lassan tényleg elérek egy olyan szintre, ahol már a normális emberekkel is fel tudom venni a sersenyt. Rengeteg motivációt szerzek ezekből az edzésekből, utána mindig feldobva érzem magam. Nem csak azért, mert vége van, és lehet pihenni, hanem azért is, mert ismét megtettem mindent azért, hogy fejlődjek.

negyvenharmadik_poszt_10.jpg

Köszönöm a képeket Szami, nagyon jók lettek! Ez mondjuk érdekes, de hozott anyaggal dolgoztál :P 

Új edzőterem, új albérlet, megint minden felfordult körülöttem. Viszont az elmúlt kicsivel több, mint egy év megtanított arra, hogy nem az a lényeg, hogy mi változik körülötted, vagy mi történik veled. A legfontosabb az az, hogy minél jobban/gyorsabban reagálj ezekre a változásokra és úgy tedd mindazt, hogy a lehető legjobban jöjjél ki belőle. Próbálom az előnyömre fordítani ezt a 6 km biciklizést, próbálom a legjobban kihasználni az új terem nyújtotta előnyöket.

Most érzem azt igazán, hogy fejben is kezdek ott lenni már, ahol szeretnék. Látom magamon a változást és érzem is minden reggel, amikor egészségesen, erőtől kicsattanva ébredek. Ezt az érzést nem cserélném el a kényelemre és a lustálkodásra semmi pénzért sem. Ez az új életem, de tudom, hogy ennél még lehetek sokkal jobb is!

#jobbleszek

Vége... Tovább
Eltelt egy év

Eltelt egy év

harminckilencedik_poszt_bevezeto.jpg

Emlékeztek erre a képre? Tavaly ezen a napon fogalmazódott meg bennem a blog és az életmódváltás ötlete. Akkor még nem is sejtettem, hogy mekkora ereje lesz ennek a dolognak. Sosem gondoltam volna, hogy ennyien nyomon fogják követni az átalakulásomat és, hogy ilyen sok embert fogok motiválni azzal, ha kitartóan küzdök a céljaimért.

A változáshoz idő kell

Mindig mondogatom, hogy a változáshoz idő kell. Eleinte valószínűleg azért mondogattam, hogy magam is nyugtatgassam és ne várjak azonnali sikereket. Persze az elmúlt egy év alatt megtanultam, hogy ez a hatalmas közhely tényleg igaz. Ahhoz, hogy megváltozzon az ember - akár kívül, akár belül - idő kell. 

harminckilencedik_poszt_02.jpg

Az első edzés előtt nem volt őszinte a mosolyom.

Talán az egyik legfontosabb dolog az, hogy fejben rendeződjenek a dolgok. Körvonalazódjon a cél, utána pedig megtaláljuk azokat a módszereket, amik segítségével el tudjuk érni mindazt, amit kitűztünk magunk elé. Ez egy hosszú tanulási folyamat, ahol megismered saját magad, a tested és a lelked egyaránt. Nincsen olyan megoldás, amivel varázslat szerűen javulást lehetne elérni. Kemény munka, kitartás és céltudatosság kell ahhoz, hogy valaki a legjobbat hozza ki magából. Ha ezek közül tényleg minden megvan és a csillagok állása is kedvező, na akkor lehet változást elérni. Akkor is csak lassan.

harminckilencedik_poszt_03.jpg

Én sajnos ezt rossz sorrendben közelítettem meg. Elhatároztam, hogy lefogyok. Mindenre odafigyeltem, a diétára, az edzésre, az új életmóddal járó lemondásokra. Az időmet megtanultam beosztani, folyamatosan növeltem a fizikai terhelést, a drasztikus diétát mérsékeltem, ahogy jöttek az eredmények. Minden napom újabb kihívás volt, próbáltam jobb lenni saját magamnál. Ez nagyon jól működött, nincs okom panaszra, viszont valami elkerülte a figyelmem. Nem foglalkoztam azzal, hogy fejben elrendezzem ezt a sok impulzust, ami nap, mint nap ér.

harminckilencedik_poszt_04.jpg

Talán a pizza az egyetlen dolog, ami egyáltalán nem hiányzik. Ettem belőle eleget! :D 

Többen mondták, mikor elkezdtem az életmódváltást, hogy szenteljek időt arra, hogy az elmémet is edzzem. Ezt tök nagy hülyeségnek gondoltam és csak megvontam a vállam. "Mit tudnak ezek az emberek, ez egyáltalán nem számít. Diéta legyen meg testmozgás, aztán kész!"- gondoltam magamban. Nem is tévedhettem volna nagyobbat. 

harminckilencedik_poszt_05.jpg

Úgy voltam vele, hogy ez egy öngerjesztő folyamat. Az egyik változás hozza magával a másikat majd. Ha majd látom kívülről azt, hogy mennek le a kilók, akkor majd javulni fog a kedvem, sokkal vidámabb leszek és magabiztosabb. Ugye alapvetően azért álltam neki az életmódváltásnak is, mert egy mélypontra értem az életemben és abból szerettem volna kijönni. Abban bíztam, hogy ez majd segít abban, hogy egy teljesebb, boldogabb életet éljek. Többé kevésbé így is lett.

harminckilencedik_poszt_06.jpg

A blog indulása óta felfelé ível ez a görbe és továbbra is töretlenül dübörög. Több száz új embert ismertem meg, rengeteg üzenetet, lájkot és kommentet kapok folyamatosan a közösségi oldalakon és már élőben is van, hogy oda mernek jönni hozzám olyanok, akik követik az átalakulásom és szorítanak azért, hogy elérjem a céljaimat. A kilók mennek le folyamatosan, a ruháim egyre jobban állnak, tudok már rendes üzletben venni magamnak szinte bármit. Az edzettségi szintem soha nem látott méretet öltött. Olyan dolgokra vagyok képes, amire a legvadabb álmomban sem számítottam volna. Néha saját magam is képes vagyok meglepni.

harminckilencedik_poszt_07.jpg

Az akadályversenyeken való részvétel egy olyan fejezetet nyitott az életemben, ami kalandokkal és izgalmakkal teli. Sosem voltam motiváltabb, mint most. Folyamatosan találok magamnak újabb és újabb kihívásokat, újabb célokat, amik visznek előre. Ha nincs kedvem edzeni menni - néha ilyen is van egy fárasztó nap után -, akkor általában arra gondolok, hogy "na most kell csak igazán elmennem". Felkerekedek és a saját rekordjaimat döntögetem. Olyankor mindig eszembe jut, hogy ehelyett feküdhettem volna otthon és csinálhattam volna a jó nagy semmit. De akkor csak egy helyben toporognék, vagy ami rosszabb, lehet visszacsúsznék. 

Szóval összességében javult minden körülöttem. A hétköznapi dolgok sem megterhelők már, be tudom kötni a cipőmet, könnyedén ki tudok kelni az ágyból. Beleférek akármelyik székbe normálisan. Ezek mind olyan dolgok, amik ezelőtt nehezemre estek. DE! És ez most egy nagyon nagy de. Sajnos a fejemben mégsem tudom elrendezni úgy a dolgokat, ahogy azt kellene.

Mint a népmesében

Emlékeztek arra a bizonyos népmesére, amikor az okos lány vitt ajándékot, meg nem is? Na, én pont így érzem magam. Nehéz megmagyaráznom, de mostanában, amikor tükörbe nézek, akkor csunyábbnak látom magam, mint egy évvel ezelőtt. Látom is a változást, meg nem is. Boldogabb is vagyok, meg nem is. Iszonyatosan sokat gondolkoztam ezen, és arra jutottam, hogy ez bizonyára azért van, mert most már nagyon odafigyelek saját magamra. Minden apró hibám látom, és minden apró hiba sokkal nagyobbnak tűnik, mert eddig egyáltalán nem vettem észre őket. Oly sok éven át próbáltam kizárni ezeket a dolgokat, igyekeztem tudomást sem venni arról, hogy hogy nézek ki, gyakorlatilag tagadásban éltem.

harminckilencedik_poszt_09.jpg

Még sok van hátra. 

Most meg, amikor már megszabadultam 60 kg-tól, teljesen másképp nézek saját magamra. Kezd látszódni rendesen az arcom, az erek megjelentek a kezemen, a csontjaim körvonalazódnak. Az 5XL és 6XL-es ruhákról XXL-re csökkent a méretem, még a cipők is lötyögnek már rajtam, amin tök meglepődtem. Összességében csak pozitív változásról beszélhetünk. Rengeteget küzdöttem, hogy idáig eljussak, viszont fejben nem értem még el erre a szintre. Az önbizalmam nincs még a helyén. Fogalmam sincs, hogy hogyan lehetne ezen javítani. De biztos vagyok benne, hogy most ez a következő nagyobb kihívás, amivel meg kell küzdenem.

harminckilencedik_poszt_08.jpg

Egyszer talán el fogom felejteni azokat a dolgokat, amik az előző 25 évben meghatározták az életem és hatással voltak a mindennapjaimra. Mindenesetre szerintem aki ennyi évig kövérként élt, az nem fog egy év alatt másképp saját magához állni. Legalábbis én nem tudok most még. Sokszor észreveszem magamon, hogy a régi berögződött szokásaim ugyanúgy jelen vannak még mindig, pl. folyamatosan igazgatom a pólómat, holott már nem lóg ki belőle a hasam, ha látok egy szűkebb helyet, akkor inkább kikerülöm, pedig simán elférnék és még csomó ilyen apróság van, ami berögzült az évek során.

Hogyan tovább

Azt kell mondjam, hogy a blog teljes mértékben betöltötte azt a funkciót, amire eredetileg kitaláltam. Most a napokban pár posztomat ismét elolvastam és nagyon jó volt visszaemlékezni a kezdetekre. Megmosolyogtam azt, ahogyan ebbe az egészbe belevágtam és, hogy mennyire nem voltam felkészülve arra, ami várt rám. Utólag persze már nagy a szám és könnyen beszélek, de valahogy mégis el kellett kezdenem. Ha visszamehetnék az időben, akkor csak annyit változtatnék, hogy előbb elkezdtem volna ezt az életmódot. Az izomláz is annyira a hétköznapjaim részévé vált már, hogy fura lenne, ha nem lenne.

Biztos vagyok abban, hogy nem szeretném abbahagyni, amit egy évvel ezelőtt elkezdtem. Szerencsére ez egyszer sem fordult meg még a fejemben. Persze mindenkinek vannak nehezebb napjai, nekem is volt jópár. De ez nem tántoríthat el attól, hogy elérjem a céljaimat. Sőt! A legnehezebb talán olyankor felülkerekedni saját magunkon, amikor semmi sem úgy megy, ahogy kéne. Ez az igazán nagy dolog. 

pluszminusz_torta.jpg

Köszönöm a tortát az Élelem étteremnek! Full egészséges, minden mentes süti ;)

Az előző posztban írtam arról, hogy most lelassult - már-már meg is állt a fogyásom. Sajnos tényleg ez a helyzet, bármit csinálhatok, a súlyom mostanában nem változik, csak a centiméterek és a tükörben látott eredmény. Úgyhogy módosítanunk kell a diétán. Lehet az edzésterven is változtatni kell majd valamilyen szinten, vagy az intenzitáson növelünk, vagy az alkalmakon, ezt majd a Marci kitalálja. Jöhetnek az újabb kihívások, készülök a versenyekre. Az egyik nagy álmom az a Spartan Trifecta lenne, amiből egy már megvan. Kettő versenyt kell még teljesítenem hozzá, az egyik (Spartan Super) nemsokára esedékes lesz, alig több, mint egy hét múlva. Igyekszem most minden energiámat arra összpontosítani.

Ezúton szeretném megköszönni az edzőim (Zoli, Marci) segítségét, a CrossFit Arrabona nyújtotta lehetőségeket, a kollégáimnak a RAW Agency-nél, hogy nap, mint nap elviselik a hülyeségeimet, a barátaimnak és mindenkinek, aki támogat akár csak egy jó szóval a céljaim elérésében. Nagyon nagy fába vágtam a fejszém, és nem is gondolnátok, hogy milyen sokat jelent az a szeretet, amit az elmúlt egy évben kaptam tőletek! Bízom benne, hogy a következő év legalább ennyire izgalmas lesz, ha nem sokkal izgalmasabb! Nagy terveim vannak továbbra is, úgyhogy maradjatok velem. Amúgy is még van legalább 60 kg, amit le kell dobnom! :D 

Teljesen új ember lett belőlem, az életem egyéb területein is sikeresnek mondhatom magam, és bízom benne, hogy hamarosan fejben is meg tudom újítani magam. Nem elfelejteni, a változáshoz idő kell. #jobbleszek

 

Eltelt egy év Tovább
Híztam?

Híztam?

harmincnegyedik_poszt_bevezeto.jpg

A címben felvetett kérdésre egy egyszerű igen, vagy nem is elég lenne, viszont ez ennél most sokkal bonyolultabb. Több bejegyzésemben olvashattátok már, hogy a mérleg számomra egyfajta viszonyítási pont, különösebben nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget. De azért mégis mindig ott motoszkál a fejemben állandóan, hogy mégis hány kiló lehetek. A lógó bőr után a legtöbbet elhangzott kérdés az az, hogy na és most hány kiló vagy? Lehet tudni, hogy mennyi ment le? Sajnos ezek azok a kérdések, amikre egy hónapban csak egyszer tudok pontos választ adni. Direkt nem mérem magam minden nap, teljesen feleslegesnek érzem. A mérleg hajlamos arra, hogy összezavarja az embereket, a tükör és a centiméterek viszont nem hazudnak. Van különbség egy 60 kilós szín tiszta izom ember és egy alacsony 5-10 kg felesleggel rendelkező ugyanakkora súlyú ember között kinézetben, hiszen 1 kg zsír térfogata sokkal nagyobb, mint 1 kg izomé. Pontosan ezért sima mezei mérleg helyett minden hónap elején testösszetétel vizsgálaton veszek részt.

Ünnep, oly szép

A januári mérésre rettegve mentem el, hiszen otthon voltam egy hetet, fetrengtem csak egész nap, egy edzésem kimaradt és a diétát sem tudtam úgy betartani az ünnepek alatt. Viszonyításként az alábbi táblázatban az első, az egy hónappal ezelőtti és a jelenlegi adatokat láthatjátok. Mindegyik mérés ugyanazon a gépen történt azonos adatok felvételével. 

InBody 720 testösszetétel analízis

Súly (kg) Vázizom tömeg (kg) Ásványi anyagok (kg) Testvíz (l) Zsigeri zsír (cm2) Fehérje (kg) Zsírtömeg (kg)
2017.06.19. 199,7 55 5,56 71,3 294 18,9 103,8
2017.12.06. 161,2 49,7 5,74 64,1 210,7 17,1 74,2
2018.01.16. 163,3 51,9 6,1 67,8 186,1 17,9 71,5

 

Ahogy a második oszlopban látni lehet, decemberhez viszonyítva a súlyom több lett. Amennyiben csak ezt az adatot vesszük figyelembe, akkor igen, híztam. Viszont ha jobban megvizsgáljuk a táblázatban szereplő adatokat, akkor láthatjuk, hogy a zsírtömegem 2,7 kg-al kevesebb, tehát fogytam. Kicsit úgy érzem magam, mint az egyszeri lány a népmesében: fogytam is, meg nem is. Bonyolult a dolog, éppen ezért határoztam el hét hónappal ezelőtt, hogy nem a mérleg lesz az, ami után vakon megyek majd. A tükör, a ruháim és a mérőszalag által kapott visszajelzések alapján tudom a legjobban eldönteni, hogy jó e az, amit csinálok. 

harmincnegyedik_poszt_03.jpg

A legelső kép akkor készült, amikor elkezdtem az életmódváltást, a pólóm 5XL-es és kilóg a hasam belőle. A jobb oldali kép ma készült az XXL-es melegítőmben és az XXXL-es pólómban. 

CrossFIT

harmincnegyedik_poszt_02.jpg
Nyáron szakadt rólam a víz, amikor megérkeztem biciklivel a Crossfit Arrabonába.
Kezdem érezni a telet egyre jobban. A biciklin elég éles a -1 vagy esetenként annál hidegebb hőmérséklet. Mindenesetre semmi sem tántoríthat el attól, hogy elérjem a célomat. Persze jobb lenne a meleg, puha ágyamban tölteni legalább fél 9-ig a reggelt, de az ágyból még senki sem váltotta meg a világot. Sajnos a tél egy elég kegyetlen és demotiváló évszak. Szürke, hideg, komor, sötét. De ahogy a mondás is mondja, a nyári test télen készül, nem lehetnek kifogásaim. Csinálni kell, nincs megállás. Szerencsére a Marci nagyon jó edző, fenn tudja tartani az érdeklődésemet még ennyi idő után is. Minden alkalommal nagyon várom már, hogy csinálhassam azokat a feladatokat, amiket kiszab. 
harmincnegyedik_poszt_04.jpg
Szerencsére hamar sikerült visszarázódni a diétába és az edzések pörgésébe. Gyártósoron gördülnek a csirke-zöldség kombók a konyhánkból, olyan sok, hogy szinte el sem akar fogyni. Aztán hamarosan új étrendet is kapok a Zolitól, amitől azt várom, hogy egy kicsit változatosabbak legyenek az étkezéseim, mert most leginkább csak a zöldség köreten és a csirkehús fűszerezésén szoktam változtatni, de ezeket már csukott szemmel is bármikor elkészítem. 
harmincnegyedik_poszt_05.jpg
Összességében elégedett vagyok az eddig elért teljesítményemmel, mindenesetre van még hova fejlődni, ez az év nagyon sok kihívást tartogat majd a számomra, többek között a Pannonhajsza (május 19.)  és a Spartan Sprint  (április 14.) Nagykanizsán, ezekre a versenyekre már be is neveztem, de erről majd egy következő posztban írok bővebben!

Híztam? Tovább
5 hónap - 55 kg

5 hónap - 55 kg

huszonhetedik_poszt_bevezeto.jpg

Ismét eltelt egy hónap, egyre hűvösebbek a reggelek, későn lesz világos és korán sötét, közeleg a tél. Most mondhatnám azt, hogy nyáron, amikor elkezdtem, sokkal nagyobb lelkesedéssel vágtam neki minden napnak, de közel sem fedné a valóságot. Motiváltabb vagyok, mint valaha. Az elmúlt öt hónapban teljesen megfordult velem a világ. Megszabadultam 55 kg-tól, ami elképesztően soknak tűnik így visszagondolva. Gyakorlatilag olyan, mintha mindenhova cipeltem volna magammal egy felnőtt embert a hátamon. :D Csak gondoljatok bele.

5 hónap - 55 kg Tovább
Alakul

Alakul

huszonegyedik_poszt_bevezeto.jpg

Ahogy egyre hidegebb lesz és a nyár őszbe fordul, úgy kerülnek elő azok a ruhadarabok, amiket még télen hordtam. Nagyon vegyesek az érzelmeim, hiszen minél jobban haladok a célom felé, annál kevesebb ruhám jó rám a régebbiek közül. A fenti képeken jól látszik, hogy a pulóvert, amit egykoron (február/március környékén) viseltem, most már egyáltalán nem úgy töltöm ki, mint akkor. Úgy nézek ki benne, mint valami csöves, de kívánom, hogy ez legyen mindig a legnagyobb bajom.

Alakul Tovább
A harmadik hónap is letelt

A harmadik hónap is letelt

huszadik_poszt_bevezeto.jpg

Először is szeretnék mindenkit megnyugtatni. Nem, nem hagytam abba az életmódváltást és a blogolást sem! Sajnos az utóbbi pár hétben elég bonyolult volt összeegyeztetnem a munkát, az edzést, a főzéseket, a boltba járást és a pihenést. Sajnos a blogra jutott a legkevesebb időm, de nem szeretném ezt sem elhanyagolni, úgyhogy megpróbálom összeszedni, hogy mi is történt velem az elmúlt 3 hétben. 

A harmadik hónap is letelt Tovább
Hazatekertem!

Hazatekertem!

tizennyolcadik_poszt_bevezeto.jpg

Legutóbb tekertem a Némóval 35 km-t Győrben, többnyire sima terepen és egyáltalán nem volt megterhelő. Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha megpróbálnék hazatekerni. Kiváncsi voltam, hogy képes lennék e egyáltalán egy huzamban letekerni egy ekkora távot, és arra is kiváncsi voltam, hogy ha képes vagyok rá, akkor vajon mennyi idő alatt érek célba. A fenti kép lehet kicsit spojleres.

Hazatekertem! Tovább
Egyre jobban látszik

Egyre jobban látszik

tizenhetedik_poszt_bevezeto.jpg

Bár nem tervezem minden nap fotózgatni magam, egy hete készítettem ezt az összehasonlító képet. (Elnézést a rendetlenségért, legközelebb összepakolok előtte. :D)  Egyre jobban érzem magam a bőrömben és ezt egyre többen látják is és szóvá is teszik. Nos a változás tényleg szembetűnő, igaz a bal oldali és a jobb oldali kép között nagyjából két és fél hét telt el. Sokkal jobb a testtartásom, egyre kisebb a hasam, a lábaim is "vékonyodtak", illetve a hátamról is megindult a felesleg elbontása. Megtanultam értékelni az ilyen apróbb örömöket is és emellett folyamatosan feszegetem a határaimat. Jobb akarok lenni saját magamnál. Jobb LESZEK saját magamnál.

Egyre jobban látszik Tovább
Ez egy új barátság kezdete!

Ez egy új barátság kezdete!

tizenotodik_poszt_bevezeto.jpg

Az edzésekre általában kényelmes ruhában szoktam menni. Valami bő póló melegítő nadrággal, vagy egy rövidnadrággal és egy kemény talpú edzőcipő. Két évvel ezelőtt vettem egy kézilabda cipőt, mert annak kellően vastag volt a talpa, a színe is nagyon tetszett és az ára pont akciós volt. Oldalról is tartotta jól a lábam, amire azért volt szükség, mert a nagy teher hatására a lábaim kezdtek egy X-et formálni. A combom összeért, a lábszáraim pedig kifelé tartottak, hogy biztosabban állhassak a lábamon. Annyira tetszett ez a cipő, hogy eleinte az edzések mellett utcai célra is használtam, majd később már csak arra. A nagy igénybevétel tehát nagyjából egy év alatt tönkretette a jó kis cipőmet. Vennem kellett hát egy újat.

Ez egy új barátság kezdete! Tovább