kitartás - +-100

+-100


Eltelt a kilencedik hónap

Eltelt a kilencedik hónap

harminchatodik_poszt_bevezeto.jpgAz idő egyre gyorsabban telik, rengeteg minden történik körülöttem. Úgy érzem, hogy sok dologról le is maradok és nem tudom megélni úgy, ahogy azt igazán kéne. Ez talán az egyik hátránya az új életmódnak, egyszerűen nincs időm unatkozni, vagy azon sajnálkozni, hogy hétfő van (talán ez nem is akkora hátrány..). A fenti két kép között majdnem napra pontosan egy év telt el, csak annyi a különbség, hogy 60 kilóval könnyebb vagyok ma már, mint akkor. Megígérem, ha elérem a célom, akkor készítek egy harmadik képet is Dancsó Péterrel, csak a poén kedvéért! :D

Benne voltam a tévében

Annak ellenére, hogy ez a február elég rövid volt, meglehetősen sok dolog történt velem. A blogon már összesen 215 EZER megtekintés van, ami jóval meghaladja azt a nézőszámot, amire valaha is számítottam. A megnövekedett érdeklődés azt hozta magával, hogy megkerestek a FEM3-on futó FEM3 Café nevű műsortól egy interjú erejéig és a Győr+ rádióban is beszéltem arról, hogy mégis mekkora fába vágtam a fejszémet. 

harminchatodik_poszt_02.jpgVettem egy nadrágot a műsor miatt egy IGAZI BOLTBAN, elég vagányan nézek ki benne. A TV2 székházban pedig egy ilyen szobában kellett várni amíg adásba kerültem.

Mindig sejtettem, hogy egyszer bekerülök a tévébe. Reméltem, hogy nem valamelyik híradó, vagy a Kékfény lesz az, ahol majd láthatnak az emberek, de aztán végülis a TV2 csoport egyik csatornája, a Fem3 volt az, ahol először beszéltem a történetemről a nagyérdeműnek. Az egész egy facebook üzenettel kezdődött, hogy szeretnének látni a műsorban, adjam meg a telefonszámom és beszéljünk róla. Eleinte nagyon szkeptikus voltam, a mai világban sosem lehet tudni, hogy mi átverés, vagy mi nem. Pont a napokban dőlt be rengeteg ember egy ingyenes Tesla autó sorsolásnak a facebookon, úgyhogy nyitott szemmel kell járni. Szóval egészen a műsor napjáig igyekeztem titokban tartani a dolgot, mert kicsit tartottam attól, hogy valaki szórakozik velem. 

Több telefonos egyeztetés után egyre biztosabb voltam benne, hogy ez tényleg megtörténik, tényleg benne leszek a tévében. Hihetetlenül örültem neki, számomra hatalmas szó, hogy egy élő műsorban szerepelhettem. Egy keddi napon kellett felutaznom Budapestre a TV2 székházába, ahol a stúdió volt. Jó korán indultunk Szamival, hogy elkerüljük a reggeli dugót, és biztosan időben odaérjünk az adásra. Instrukcióként azt kaptam, hogy fél órával előbb legyek ott, hogy fel tudjanak készíteni. Amikor odaértünk, akkor egy fogadószobába kísértek minket, ahol egy televízión lehetett nézni az élő adást. A műsor egyik szerkesztője hozott egy nyomtatványt, amit alá kellett írnom. Az volt benne, hogy nem reklámozhatom a blogomat, nem mondhatom ki a nevét. Ezután átkísért a smink szobába, ahol egy kis púdert tettek a homlokomra, hogy ne csillogjon a sok lámpától. Ezután átkísért egy másik szobába, ahol rámrakták a mikrofont. Amikor ide bementünk, akkor többen is köszöntek nekem, hogy "szia Gábor", integettek, mindenki nagyon kedves volt és tényleg olyan érzésem volt, hogy vártak már és mindenki tudta, hogy miért megyek. Egyáltalán nem izgultam, úgy voltam vele, hogy ez is egy olyan nap, mint a többi. Bemegyek, leülök és válaszolok pár kérdésre. Mi baj lehet?! Nem szakmai dolgokat fognak kérdezni, nem vizsgázni fogok, csak egyszerűen magamról és az életemről kell mesélni. Full egyszerű az egész. Na igen! 

Amikor beléptem a stúdióba és megláttam a sok lámpát, a szép díszletet, a stábtagokat és a nagy kijelzőket, akkor hirtelen ökölbe szorult a gyomrom. Azt sem tudtam mi van. Aztán sikerült összekapnom magam, vártam szépen a soromra. Véget ért az előttem lévő interjú, reklámot adtak és megkezdődött a következő szegmens velem. Egy néni integetett, hogy akkor most kéne beülni a kanapéra. Elfoglaltam a helyem, köszöntem a műsorvezetőknek, akik hihetetlenül kedvesek és lelkesek voltak. Nagyon meglepődtem és jó érzéssel töltött el, hogy ennyire jófejek voltak velem. Felkészültek belőlem, ők is tudták, hogy miért megyek és tök közvetlen volt az egész beszélgetés. Megmondom őszintén, én még nem mertem visszanézni az adást, szóval nem tudom, hogy mondtam e hülyeséget, vagy sem, igyekeztem nagyon, hogy a lehető legértelmesebb mondatok hagyják el a számat, aztán ez vagy sikerült, vagy nem :D Ha legközelebb megyek, amikor már elértem a +-100-at, akkor biztos rutinosabb leszek! :)

harminchatodik_poszt_03.jpg

A város hangja

A televíziós szereplésem után felkerestek a Győr+ rádiótól, ahol ugyancsak az átalakulásomról kellett beszélnem. Itt már egyáltalán nem izgultam, hiszen nem voltak kamerák, amik rögzítik minden egyes gesztusomat, szóval elengedhettem magam és felszabadultan beszélgettem a műsorvezetőkkel. Lentebb meghallgathatjátok, hogy miket beszéltem, ahogy a televíziós felvételt, ezt sem mertem még visszahallgatni, szóval nem tudom, hogy jó dolgokat mondtam e, vagy sem.

Mindenesetre hatalmas élmény volt ez is, hiszen nem minden nap szerepelhet az ember egy héten belül a tévében és a rádióban is. Kicsit úgy éreztem, hogy elege lesz az embereknek belőlem, mert szó szerint már tényleg a csapból is én folytam. :P

Saját póló + videó

harminchatodik_poszt_04.jpg

Amikor annak idején elkezdtem, nem gondoltam volna, hogy eljutok ehhez a mérföldkőhöz. Elkészítettem a saját logómmal ellátott pólót, amivel szerettem volna pár barátomnak megköszönni, hogy egészen eddig támogatott abban, hogy elérjem a célom. Tolerálták azt, hogy a szabadidőm eléggé megcsappant és bátorítottak arra, hogy továbbra is haladjak a céljaim felé. Bízom benne, hogy továbbra is mellettem állnak majd és büszkén viselik ezt a pólót. Lényegében ez nem csak egy póló, hanem az elmúlt 9 hónap kínlódásának szimbóluma. Nagyon sokat dolgoztam azért, hogy ez létrejöhessen, úgyhogy büszke vagyok rá.

A másik büszkeségem az alábbi videó. Sajnos / vagy nem sajnos a videó előbb elkészült, mint a pólók, szóval azért nem azt viselem benne. Viszont szeretnék minél több embert arra motiválni, hogy kezdjen el sportolni és ne féljen segítséget kérni. Sportolni elképesztően jó. Furán hangozhat a számból, de az elmúlt közel egy év alatt többet sportoltam, mint az elmúlt 24 évemben. Szerintem manapság már egy hét alatt többet sportolok, mint régen :D Szóval nagyon nagy örömmel készítettem ezt a videót, valamivel jobb minőségű, mint az első.

 

harminchatodik_poszt_05.jpg

Ahogy a képen is látszik, kezd egyre emberibb formám lenni. Az első alkalommal, amikor mentem a Marcihoz, akkor egy XXXXXL-es póló volt rajtam, amiből kilógott a hasam. A fenti képen egy XXL-es méretűt hordok, de már ez is kezd kicsit lógni itt-ott. Egyszerűen nem tudok betelni ezekkel a pólókkal. 

Jó sok időmbe telt, mire összeszedtem ezt a sokmindent, ami történt velem az elmúlt hetekben. Természetesen azt már le sem írom, hogy kedden, csütörtökön, szombaton járok még mindig crossfitre, és mellette péntekenként van egy mobility is, amit ugyancsak nagy lelkesedéssel csinálok. Szükségem is van minden edzésre, mert játékon kívül megcsinálom a CrossFit Open gyakorlatait - erről majd írok egy másik posztot, plusz alig több, mint egy hónap van már csak hátra a Spartan Sprintig. Nagy erőkkel készülök rá, hogy ne érjen meglepetés. 

A következő posztban a kérdéseiteket fogom megválaszolni, szerencsére van egy csomó. Ha esetleg van még olyan dolog, amire kiváncsiak vagytok és nem írtam még róla, akkor tegyétek fel nyugodtan a kérdéseiteket az alábbi dobozban. 

Eltelt a kilencedik hónap Tovább
A nyolcadik hónap is letelt

A nyolcadik hónap is letelt

harmincotodik_poszt_bevezeto.jpg

A bal oldali kép és a jobb oldali kép között egész pontosan 261 nap telt el. Amikor lefotózkodtam azzal a dobozzal, utána nem is nagyon akartam sehol sem visszalátni azt a képet. Talán Instagramra feltöltöttem, de nem volt fent sokáig. Itt már éreztem, hogy nagyon nagy a baj. A mosolyom egyáltalán nem őszinte, pont azért, mert tudtam, hogy mennyire durván elszaladt velem a ló. Ez volt talán a legrosszabb időszak, közvetlenül azelőtt, hogy elkezdtem az életmódváltást. Egyáltalán nem éreztem magam jól a bőrömben. Lelkileg és testileg is nagyon megviseltek az extrém túlsúllyal járó apró dolgok is. Nem is találtam több képet már magamról közvetlenül az első edzésem előtti napokból.

Mennyi az annyi

A legfrissebb képen viszont mintha már egy egészen más ember szerepelne. Fejben és testben is rengeteg változás történt az elmúlt 8 hónap alatt. A legjobban tényleg az ilyen képeken lehet látni, hogy míg régen csak egy hatalmas golyó voltam, most már kezd körvonalazódni a vállam, a csuklyás izmom, a csontjaim egyre látványosabbak. A képek persze nem adják át teljesen azt, hogy mennyivel lettem kisebb, szóval az alábbi táblázatban látható adatokkal talán könnyebb lesz érzékeltetnem, hogy mégis mi minden változott.

Mellkas Bal kar Jobb kar Bal láb Jobb láb
2017.06.19. ~160 cm 51 cm 49 cm 86 cm 84 cm
2018.01.16. 131 cm 39,5 cm 41,5 cm 72 cm 70,5 cm

 

Azt hiszem különösebben nem szorul magyarázatra, a táblázatban található számok a legelső mérés és a legutolsó mérés megközelítő adatait mutatják. A legelső mérésnél a mellkas azért csak kb. 160 cm, mert sem a mérőszalag, sem a Marci nem ért át rendesen, szóval nem tudtuk pontosan lemérni. Mindenesetre ezek az értékek sokkal többet számítanak nekem, mint amit a mérleg nyelve mutat, bízom benne, hogy hamarosan ezek a számok is még kisebbek lesznek.

harmincotodik_poszt_02.jpg

Az összehasonlító képeket úgy vágom egymás mellé, hogy a két szeme egyenlő távolságra van egymástól.

Plusz egy edzés

Az utóbbi pár posztban nem volt szó a box edzésekről. Ennek az az oka, hogy a karácsony előtti időszakban a felgyülemlett munkának és a közelgő ünnepeknek köszönhetően nem volt időm arra, hogy elmenjek hétfőn és szerdán este 19:00-kor még egyet edzeni. Persze én tudom a legjobban, hogy időnk mindig arra van, amire szeretnénk, hogy legyen, de valahogyan mégsem tudtam összehozni. Megcsúsztam az ebédjeim főzésével, a mosogatással is, egyszerűen összecsaptak a hullámok a fejem fölött. Sajnos módosítanom kellett az eredeti elképzeléseimen és ideiglenesen félre kellett tennem a boxot. Ezúton szeretném megköszönni a Gladiátor Box Clubnak, valamint a boxnet.hu-nak, hogy az ő jóvoltukból ingyen és bérmentve kipróbálhattam ezt a remek sportot. Nagyon megszerettem az ökölvívást, teljesen más edzésforma, mint a crossfit, tiszta szívből tudom ajánlani mindenkinek. Egyelőre viszont abba kell hagynom. Biztos vagyok benne, hogy vissza fogok térni még a boxhoz, de szeretnék még előtte több feleslegtől megszabadulni.

harmincotodik_poszt_03.jpg

Persze azért, mert a boxot most félretettem, a crossfit edzést ugyanúgy csinálom, mint eddig. Heti három alkalommal járok továbbra is, és most szeretném ezt kibővíteni még egy mobility edzéssel. A mobilitás, hajlékonyság nagyon fontos ahhoz, hogy a funkcionális edzéseket helyesen végre tudjam hajtani. Ezeken az edzéseken pedig főleg olyan nyújtó, lazító és átmozgató gyakorlatok szerepelnek, amik jót tesznek az izületeknek, az izomrostoknak és összességében az egészséget is nagyban javítják. Sokszor van olyan problémám egy-egy crossfit edzésen, hogy saját magamnak útban vagyok. Nem vagyok elég hajlékony, nem tudom úgy kinyújtani a lábam vagy a kezem, ahogy kéne és ez sérülésekhez is vezethet. Ezért gondoltam arra, hogy egy ilyen mobilitást fejlesztő edzésen rendszeresen részt vegyek. Még egyelőre csak tervezgetem, de jövőhéten el is megyek egy ilyen csoportos foglalkozásra, hogy megnézzem mégis miről van szó. Veszíteni nem veszíthetek vele, sőt.

burpee.gif

Mivel jelentkeztem a Pannon Hajszára és a Spartan Sprintre is, egyre több olyan gyakorlatot fogok végezni a privát edzéseken, amik ezekre a versenyekre készítenek fel. A héten végrehajtottam az első igazi burpee gyakorlatot, aminél undorítóbbat aligha tudok elképzelni (fenti gif). Ez egy igazán tüdős, állóképességet igénylő gyakorlat, ami nagyon meg tudja dobni a pulzust rövid idő alatt. Egymás után 15 db-ot csináltam meg, de azt hittem, hogy ott halok meg a gumiszőnyegen. Többet kell csinálnom majd ezt, hiszen ha egy feladatot nem tudok megcsinálni valamelyik versenyen, akkor büntetésből 30 db-ot kell ebből a csodálatos gyakorlatból megcsinálni. Remek kilátások, alig várom már!

Kérdezz-felelek

Egyre több olyan kérdést kapok, ami komolyabb hangvételű, ennek nagyon örülök, viszont vannak olyan kérdések, amelyekre személyességük miatt nem tudok kitenni ide a blogra, viszont szívesen válaszolnék rá privátban. Ezért mostantól opcionálisan lehetővé teszem, hogy aki szeretne privát választ kapni a kérdésére, az megadhatja a kérdőívben az e-mail címét és tudunk levelezni, vagy akár arra is lehetőség van, hogy a blog facebook oldalán feltegyétek üzenetben a kérdéseteket. 

harmincotodik_poszt_04.jpg

Nem mindig sikerül jól a közös kép edzés után.. 

A nyolcadik hónap is letelt Tovább
Hello, 2018!

Hello, 2018!

harmincharmadik_poszt_bevezeto.jpg

Olyan gyorsan eltelt az elmúlt pár hét, hogy szinte észre sem vettem. Mégis annyi minden történt, hogy nehéz lesz kezelhető mennyiségű karakterbe sűríteni. Mindenesetre megpróbálok rendesen összefoglalni mindent, biztos vagyok benne, hogy ki is fogok hagyni pár dolgot, de akit csak az érdekel, hogy hogy haladok az életmódváltással, annak már a fenti kép megfelelő támpontot nyújthat. Bal oldalon nagyjából 200 kilósan épphogy tudok ülni a pápai foci pálya vip lelátójának enyhén leélt műanyag székén. Mondjuk a szék nem is látszódik, olyan nagy voltam, de ne vesszünk el a részletekben! Jobboldalon viszont már a természeti elemeket és a gravitációt meghazudtolva egy kezdetleges kézenállást mutatok be. Ez éppenséggel már a negyedik próbálkozásom volt, mert az első három kép annyira nem volt jó: szemből volt, bemozdult, stb... (köszi Marci! :D).

Címszavakban összefoglalom, hogy mi változott eddig tehát:

  • Kisebb vagyok,
  • Van könyököm,
  • Kezd látszódni a térdem,
  • Vannak kézcsontjaim,
  • Van nyakam,
  • Megjelent a csuklyás izmom,
  • Van fülem,
  • Megjelent pár ér az alkaromon,
  • Látszódik a bicepszem
  • Combfeszítő izmok kezdenek látszódni

Furán hangozhat, de a fent felsorolt dolgokra még csak mostanában kezdek felfigyelni, szinte minden nap találok magamon valami apróságot, aminek lehet örülni és eddig annyira nem találkoztam ilyesmivel. Mintha egy vadiúj testet kapnék részletről részletre.

Álljunk meg egy ásónyomra!

A lényeget végülis leírtam, de mégsem mehetek el szó nélkül az előző három hét történései mellett. Viszonylag nehéz időszakon mentem keresztül az elmúlt 6, lassan 7 hónap alatt. Rengeteg kinlódás, izomláz és munka van a hátam mögött, mégis talán ez az utolsó három hét volt az, ami igazán próbára tette a kitartásomat. Szó sincs arról, hogy nagyon durvákat csaltam volna, vagy abbahagytam volna az egészet és felfüggesztettem volna az edzést erre a rövid időre. Nem, ez egyáltalán nincs így, viszont azt sem mondhatom, hogy mindent maradéktalanul betartottam az ünnepek alatt. 

harmincharmadik_poszt_01.jpg

Három évvel ezelőtt már nem tudtam hordani ezt az Adidas kabátot, most meg már nagy rám.

Karácsony tájékán ismét beindult a szokásos reklámügynökségi gépezet, ami arról szól, hogy mindenki még az utolsó pillanatban meg akarja váltani a világot, itt egy karácsonyi ajándék, ott egy üdvözlőlap.. Amit elkezdtünk, ne toljuk át jövőre és még sorolhatnám. Ez azt eredményezte, hogy nagyon elhavazódtam mindennel és ez részben a diéta rovására is ment. A sok munkának köszönhetően olyan fáradt voltam az ünnepek előtt, hogy nem volt energiám nekiállni főzni minden nap. Ezért ezeken a napokon rendelni kényszerültem, vagy elmentünk menüzni egy közeli étterembe. Ha már nem tudtam elkészíteni rendesen magamnak az adagokat, nagyon odafigyeltem arra, hogy véletlenül se egyek olyat, ami esetleg teljes mértékben felboríthatná a diétámat. Húst ettem zöldséggel többnyire, a menü mellé pedig húslevest tészta nélkül főtt zöldségekkel. Megmondom őszintén, igazi felüdülésként hatott ez a pár alkalom, hiszen már nagyon kezdett unalmas lenni az általam készített csirke-zöldség kombó.

harmincharmadik_poszt_03.jpg

Teljesen karácsonyi hangulatban voltunk a Sacival és a ho ho hos pulcsi is jobban állt már rajtam.

Szerencsére ez a hajtás a reggeli crossfit edzéseimet nem befolyásolta, azokat végig tudtam tartani. Közvetlenül Karácsony előtt egy nappal, a két ünnep között és már január 2-án is mentem edzeni, így csak egy edzés maradt ki az ünnepek alatt, ami szerintem nagyon jó teljesítmény.

harmincharmadik_poszt_05.jpg

A 2017-es év első (május 29.) és utolsó (december 28.) edzése. 

A boxszal viszont más a helyzet, az estékbe nyúló munkanapok miatt legtöbbször 19:00-kor még bent voltam az irodában, így nem értem oda az edzőterembe verekedni. Az év végére nagyon elfáradtam, talán pont így volt a legjobb, lehet nem tudtam volna teljes erőbedobással részt venni azokon az edzéseken.

Kis Karácsony

A Karácsonyt otthon töltöttem anyukámmal. Nagyon rákészült, hogy majd csinálja nekem a csirkemellet és a zöldséget, de ragaszkodtam a tradicionális ízekhez. Kijelentettem, hogy a halászléből és a sült halból nem engedek, hisz a hal a kedvenc ételem. Bárhogy elkészítve, bármennyit meg tudok enni belőle. Készített is nekem, ahogy minden éven szokott, arra viszont odafigyeltem, hogy a köret zöldség legyen és inkább többször egyek kevesebbet, mint egyszer nagyon sokat. Szerencsére megúsztam nagyobb zabálás nélkül ezt az ünnepi időszakot, pedig nagyon féltem tőle, hogy majd elgyengülök és akkor nem tudok megálljt parancsolni magamnak. Mivel az egész blog alapja az őszinteség, el kell mondjam, hogy természetesen minimális mennyiségű süteményt is fogyasztottam. Zserbóból is ettem és ilyen háztartási kekszből készült pudingos csodát is, aminek fogalmam sincs mi a neve. Persze ezekből sem ettem sokat, igyekeztem minimálisra szorítani, de úgy éreztem, ha már karácsony van, akkor talán egyszer belefér. Azt mondják, hogy nem az a lényeg, hogy mit eszel a karácsony és a szilveszter között, hanem az a lényeg, hogy mit eszel a szilveszter és a karácsony között. Nincsen lelkiismeret furdalásom, nagyon finom volt, még ha a cukorsokk hatására kicsit rosszul is lettem utána. :D

harmincharmadik_poszt_06.jpg

Reebok Speed TR - köszi cavefit.hu!

A csomó ajándék mellett, amit kaptam, saját magam is megleptem két dologgal. Azért emelem ki ezeket, mert mindkettő az edzéseimet szolgálja és nagyon örülök nekik. Az egyik az egy Reebok Speed TR crossfit cipő. A facebookon botlottam bele egy hirdetésbe, miszerint 60% kedvezmény van a Cavefit oldalán a Reebok termékekre. Készletkisöprés miatt volt ekkora engedmény, a legtöbb dologból már csak egy-egy darab volt, cipőkből is csak nagyon kevés méret. Megnéztem tehát az oldalt, és azonnal bele is szerettem ebbe a cipőbe. Nagyon jól néz ki és a lábamat is tökéletesen tartja. Egy kicsit szélesebb a lábfej résznél az eleje, valószínűleg azért, hogy futásnál kényelmesebb legyen. A futás engem még nem érint, viszont egy kicsit szélesebb a lábfejem, úgyhogy nekem is pont kapóra jön a megnövelt orr rész. Az akciónak köszönhetően a 30.000 Ft-os cipőt potom 12.000 Ft-ért megvettem. A hülyének is megéri, ilyen jó vásárt én még sosem csináltam, általában mindig ráfizetéses tranzakcióim szoktak lenni, de most hatalmas szerencsém volt. Nagyon örülök neki, azóta is felváltva használom a Nano 7-tel. 

harmincharmadik_poszt_07.jpg

A másik ajándék a képzeletbeli karácsonyfám alatt egy 42mm-es Apple Watch Series 3 volt, azon belül is a Nike+ kivitel. Na már most, futni biztosan nem fogok még egy jódarabig, viszont ennek a verziónak a szíja tele van lyukakkal, ami lehetővé teszi, hogy jobban szellőzzön a szíj alatt a csuklóm, ami a durván izzasztó edzések során nem egy utolsó szempont. Nagyjából már az első óra megjelenésekor, 2015-ben megtetszett a dolog, viszont horror áron árulták, mint minden más almás terméket. Így három évvel később már jóval elfogadhatóbb ára van, de még így is kétszer annyiba kerül, mint egy jobb Polar óra. Ami ugyancsak meggátolt abban, hogy vegyek egy ilyen órát, hogy a szíja egyszerűen nem volt jó a kezemre. Többször is elhatároztam már, hogy megveszem, de ugyanaz a probléma lépett fel ennél is, mint a ruháknál - Nem volt a méretemben. Ahogy a fenti képen is jól látható, július végén már fel tudtam próbálni, be tudtam kapcsolni a szíját, de iszonyatosan szorított és egyáltalán nem volt kényelmes. 5 egész hónappal később a csuklóm teljesen átalakult, így megpróbáltam megint és ugyanakkora szíjjal ugyanaz az óra már lötyögött rajtam. El sem tudjátok képzelni, hogy ez mekkora öröm volt számomra.

harmincharmadik_poszt_08.jpg

Az órában rejlő lehetőségek pedig egy újabb fejezetet nyitottak az edzésben is, hiszen tudom követni szinte az összes mozgásfajtát. Folyamatosan monitorozza a pulzusomat, az égetett kalóriákat, a megtett kilómétereket / lépéseket és ezáltal olyan adatokhoz juthatok, amik segítségével továbbra is motivált maradhatok, plusz az egészségem és állóképességem alakulását is nyomon tudom követni. Ettől függetlenül szerintem jól is néz ki és nem utolsó sorban még a pontos időt is mutatja! :D (Szeretném leszögezni, hogy sem a cipőt, sem az órát nem azért szereztem, mert valamilyen szponzoráció keretén belül olcsóbban jutottam hozzá, vagy valaki megtámogatott volna ezekkel. Keményen megdolgoztam értük, bár én lennék a legboldogabb ember, ha ingyen lett volna mind a kettő!)

harmincharmadik_poszt_09.jpg

Egész pontosan egy év telt el a két kép között.

Békésen teltek az ünnepek, 2017 nagyon gyorsan eltelt, úgyhogy újult erővel vághattam neki 2018-nak. Nem tétlenkedtem, január 2-án már mentem is edzeni a Marcihoz. Egyre több mindenre vagyok képes, aminek iszonyatosan örülök. Próbálom feszegetni minden edzésen a saját határaimat, más különben nem tudom lellenőrizni, hogy fejlődök e egyáltalán, vagy csak egy helyben toporgok. Ahogy a poszt elején láthattátok, a kézenállás az egyik nagy vágyam volt mindig is. Amikor jóval kisebb voltam, akkor sem tudtam ilyet csinálni soha. Elég nehéz még akkor is megcsinálni, ha az ember ideális testsúllyal rendelkezik, rajtam pluszban még rengeteg felesleg is van. Gondolhatjátok, hogy mennyire boldog voltam, amikor sikerült megcsinálnom. Még nyáron kinéztem magamnak egy gyakorlatot, ami kívülről nagyon egyszerűnek tűnik, de gondoltam, hogy ez biztos csak a látszat. Fél év alatt jutottam el arra a szintre, hogy egyáltalán megpróbáljam és viszonylag helyesen kivitelezhessem.

A gyakorlat pedig nem más, mint a török felállás. A videón látszik, hogy lényegében mit is kell csinálni. Amikor nekiálltam nyáron az életmódváltásnak, a földre sem tudtam rendesen leülni, szóval ha onnan nézzük, hogy hol kezdtem, ez viszonylag nagy teljesítménynek számít, amivel nagyon elégedett vagyok. 14 kg-os kettlebellel csináltam meg, a jövőben mindenképpen szeretnék felmenni a 20 kg-osra és sokkal folyamatosabban szeretném csinálni a gyakorlatot, de sajnos még útban vagyok magamnak.

Összefoglaló, tervek erre az évre

Azt kell mondjam, hogy a 2017-es év egy érzelmi hullámvasút volt elejétől a végéig. Nagyon rosszul indult, de valahogy sikerült visszaterelgetnem az életem egy sokkal élhetőbb mederbe. Ha valamit másképp csinálnék, akkor az az lenne, hogy nem haboznék és előbb nekiálltam volna az életmódváltásnak. Könnyebb így élni, sokkal tartalmasabb az életem, mint ezelőtt, aktívan töltöm az időmet, azt csinálom, amit szeretek és közben az egészségem is sokkal jobb lesz. 

harmincharmadik_poszt_10.jpg

Nos, nem tudom mi ez a fej, de biztos nagyon erősen feszítettem :D 

Kezd egyre jobban látszódni a bicepszem, a bőröm is egyre jobban lóg. Megjelentek rajtam a terhes csíkok is (striák), de összességében mégis boldog vagyok, hiszen ez valami új kezdete. Egyre jobban látom magamon a változást, minden apróságra felfigyelek és ezáltal újabb és újabb erőt szerzek ahhoz, hogy csináljam továbbra is és haladjak a céljaim felé. Egy olyan cél, amit tavaly kitűztem és már nincs is olyan messze, hogy elérjem.

2018 minden szempontból jobb év lesz. Sokkal több mindenre vagyok képes, mint azt valaha álmodni mertem volna. Éppen ezért jelentkezem több teljesítménytúrára is, hogy bebizonyítsam magamnak, hogy tényleg meg tudom csinálni. Idén mindenképp megyek Pannonhajszára és Spartan Sprintre, ez a kettő fix, de ahogy fejlődök továbbra is, biztos vagyok benne, hogy más alkalmakat is találok, ahol megmérkőzhetek saját magammal.

harmincharmadik_poszt_11.jpg

Egyre jobban kezd elkülönülni a vállam és a csuklyás izmom. A jobboldali képen mintha már ki lennék pattintva :D 

A változáshoz persze idő kell, nem győzöm hangsúlyozni, szóval ha valaki azon gondolkozik, hogy nekiáll életmódot változtatni, akkor ne gondolkozzon tovább, minél előbb el kell kezdeni, mert az eredmények nem jönnek maguktól.

Hello, 2018! Tovább
Mennyi az a 60 kg?

Mennyi az a 60 kg?

harminckettedik_poszt_bevezeto.jpg

Megszabadultam 60 kg feleslegtől, ezért arra gondoltam, hogy megmutatom, hogy mégis mennyi az annyi. Szerettem volna venni valamiből 60 kg-nyit, hogy jól látható legyen, hogy mekkora túlsúly volt rajtam. Az első gondolatom az volt, hogy veszek zsírt, de ezt az ötletet hamar elvetettem. Elég elcsépelt, és ha már veszek valamit, akkor mindenképp olyat szeretnék, ami hasznos lehet esetleg más számára is.

Nemrég szereztem tudomást arról, hogy a nagyon hátrányos helyzetű gyerekeket amikor elveszik a szüleiktől, vagy lemondanak róluk, vagy bármi más szörnyű oknál fogva egyedül maradnak, akkor már nem minden esetben kerülnek árvaházba, hanem nevelőszülők viselik a gondjukat. Sajnos, vagy szerencsére én még sosem hallottam ilyesmiről, ezért nagyon ledöbbentettek azok a történetek, amiket hallottam. Amikor megtudtam, hogy a közvetlen ismeretségi körömben vannak is ilyen nevelőszülők, nem gondolkodtam tovább, azonnal tudtam, hogy nekik szeretnék segíteni.

harminckettedik_poszt_02.jpg

Ő itt Brendon!

Igyekeztem olyan dolgokat választani, amire szükség lehet egy átlagos háztartásban. Olyan dolgokat, amikből rengeteg fogy el, főleg akkor, ha három kisgyerek is van a háznál. Elmentünk tehát bevásárolni, vittünk bevásárolókocsit is, mert azért 60 kg elég sok. Nem mondom, hogy nehéz volt bepakolni a kocsiba, de azért ha kézben kellett volna a kasszától kivinni a parkolóig ezt a sok cuccot, akkor azért megterhelő lett volna és tuti el is fáradtam volna rendesen. Hihetetlen, hogy ezt a nagy túlsúlyt cipeltem magamon csomó ideig nap, mint nap.

harminckettedik_poszt_03.jpg

A kulisszák mögött Szami, Virág, Brendon és Fecóka.

Beszéltem a nevelőszülőkkel, elmondtam nekik a tervemet és nagyon örültek neki. Szerveztünk egy fotózással egybekötött személyes találkozót, amikor oda tudtam nekik adni ezt a kis csomagot. Természetesen a gyerekek is jöttek és eltöltöttünk egy kis időt együtt. Csináltunk pár fotót és megismerhettem a szívszorító történetüket, ami csak még jobban megerősített abban, hogy remek helyre került ez a kupac liszt és cukor. Frissítés: Utólag megtudtam, hogy mivel olyan sok ez a 60 kg, további csomagokat készítettek belőle és több rászoruló között fogják szétosztani egy részét. 

Elképesztően jó érzés az, hogy ezzel az aprósággal segíthettem valakin, valakiken. Ezt a napot sosem fogom elfelejteni, az egyszer biztos. Durva belegondolni abba, hogy milyen kevés kell ahhoz, hogy hatással legyünk más emberek életére. Amikor elbúcsúztunk a családtól, akkor a kezembe nyomtak egy kis meglepetést, amit ők készítettek nekem. Egy kis mappát, ami egy emléklapot tartalmazott. Az emléklapon a kicsik kézlenyomata és fényképe szerepelt. El sem tudom mondani, hogy mennyire jól esett ez a gesztus, biztos vagyok benne, hogy a szobám falát fogja díszíteni ez a lap! :) 

Ezúton szeretném megköszönni a sok segítséget Szaminak, aki a képeket készítette, illetve az ötlettől a megvalósításig végig mellettem volt! Ha tehetitek, ti is segítsetek embertársaitokon és ne csak karácsonykor! A mondás, mi szerint "jobb adni, mint kapni" teljes mértékben igaz! A poszt végére pedig iderakok egy összehasonlító képet is, hogy ez se maradjon el. A tükörért bocsánat, ígérem le fogom takarítani most már tényleg!

harminckettedik_poszt_04.jpg

Mennyi az a 60 kg? Tovább
Már van fülem!

Már van fülem!

harmincegyedik_poszt_bevezeto.jpg

Mielőtt nekiálltam volna az életmódváltásnak, arra lettem figyelmes, hogy a képekről egyre inkább kezdtek eltűnni a füleim, míg nem eljutottam odáig, hogy ha szemből készült rólam kép, egyáltalán nem látszódtak. Többen fel is hívták rá a figyelmem, hogy ez milyen vicces, de engem nagyon zavart. A bőröm sem volt az igazi az egészségtelen táplálkozásnak köszönhetően. A rossz ételektől rengeteg pattanás volt a homlokomon, szerencsére már ennek is búcsút intettem.

+-60

A héten voltam InBody mérésen, ami kimutatta, hogy erősen elhízott vagyok. :D Milyen meglepő. Természetesen mindenki erősen elhízottnak számít, aki 115 kg felett van, szóval nem lepődtem meg, amióta járok ezekre a mérésekre, mindig ezt mutatta. ~60 kg-tól szabadultam meg az elmúlt 6 hónapban. Kezd beállni a fogyás heti 1 kg-ra, ami az új étrendem kialakításánál volt cél. Hivatalosan az sem jó, ha viszonylag gyorsan dobálja le a kilókat az ember magáról, nem egészséges, de nekem sokból könnyű volt sokat gyorsan leadni. 

Nagyjából három évvel ezelőtt voltam először egy ilyen vizsgálaton, már akkor 198 kg-ot mutatott, ami elképesztő szám. Nagyon rossz a felismerés, amikor az arcodba tolják a kész tényeket, KÖVÉR VAGY. Tudtam, hogy nagy vagyok, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Persze akkor hidegzuhanyként ért, azonnal vettem egy biciklit, elhatároztam, hogy tenni fogok ellene. Lefogyok és majd szép leszek, stb stb. Ez mind szép és jó volt, de csak fél gőzzel vágtam bele. Eljártam edzeni, biciklizgettem, de diétázni nem kezdtem el. Nem volt rendszer az életemben, mindig dolgoztam, az egyetem miatt felemás napjaim voltak és a sok stressz, a megfelelési kényszer is csak mértéktelen evéshez vezetett.

harmincegyedik_poszt_02.jpg

Szépen lassan tűnik el a tokám is. Marcival a kemény edzések mellett a hülyéskedésre is van idő. :D 

Mivel a fogyás főképp a táplálkozáson múlik, mondanom sem kell, hogy nem értem el kimagasló eredményeket, az edzések kezdtek elmaradozni, inkább buszoztam biciklizés helyett, ha kimozdultam, de legtöbbször nem is nagyon mentem sehova. Nagyon hamar abba is hagytam. Egyáltalán nem volt meg a motivációm, inkább nyűgnek éltem meg az egészet. Beletörődtem, hogy nem fog változni a helyzet és elfogadtam, hogy mindig is kövér leszek. Na ezt nem szabadott volna. Ha tehetném, odamennék az akkori énemhez, és jól felpofoznám magam. Nagyon sokat kell most küzdenem azért, hogy helyrehozzam azt, amit ő elrontott.

Vásárlás

Augusztus 31-én, amikor már kezdett hűvösebb lenni és nem lehettem mindig rövidnadrágban, kellett vegyek egy hosszúnadrágot. Nagyon nem akartam sok új ruhát venni, főleg úgy, hogy még nagyon az elején voltam az átalakulásomnak. Amit felpróbáltam, az 54-es méretű volt. Fogalmam sincs, hogy ez a szám mit jelent, talán a szélességét (?), de betűkben nem tudnám kifejezni, hogy XL vagy XXL, mindenesetre hatalmas. Pont jó volt derékban, be tudtam gombolni, szóval meg is vettem. Mivel nem lehet célzottan fogyni sehonnan, általában össze-vissza mindenhonnan mentek le rólam a kilók, de a lábaim érintetlenül maradtak, viszont az utóbbi időben onnan is megindult. Rengeteg olyan gyakorlatot végzek, ami a combhajlító és combfeszítő izmokat igénybe veszi, szóval ideje volt :D 

harmincegyedik_poszt_03.jpg

54 -» 38

Mivel ez az egyetlen egy nadrágom van, ami normális, gondoltam veszek egy újat. A Levi's üzletben készségesek voltak az eladók, mondták, hogy próbáljak fel egy 38-as méretűt, biztosan jó lesz. Már alapból az nagyon furcsa volt nekem, hogy nem azt mondták, hogy "ekkora méretben nem tartunk ruhát egyáltalán". Sajnos csak negatív tapasztalatom volt az elmúlt évek során, szóval hihetetlenül boldog voltam, hogy nem kellett szinte azonnal kifordulnom egy márkás ruhákat árusító üzletből. Ha jól emlékszem, akkor ez egy 511-es szabású farmer volt, aminek a lába lefelé keskenyedik. Kissé szkeptikus voltam, hiszen a dagadtboltban 54-es nadrágot vettem, ami épphogy jó volt, nem gondoltam volna, hogy egy ennyivel kisebbet gond nélkül fel tudok venni. Amikor a próbafülképe léptem, nagyon izgatott lettem. Tökéletesen jó volt. Be tudtam gombolni, a hosszúsága nem volt az igazi, de az alját fel lehet tűrni, vagy egy varrónő simán hozzám igazítja. Az ára is nagyon kedvező volt, kb 12000 Ft-nak megfelelő Euróért árulták, míg a dagadtboltban 18000 Ft-ért számították azt a fekete farmert. Ennek ellenére mégsem vettem meg. Látszik, hogy azért jó vastag még mindig a lábam, mindig is bő nadrágokat hordtam, hogy ezt a nyilvánvaló tényt leplezzem vele. Ez az én hülyeségem és sajnos eléggé lerabolták a készleteket, ha lett volna egyel nagyobb, akkor habozás nélkül megvettem volna! :)

harmincegyedik_poszt_04.jpg

Persze nem távoztam üres kézzel, egy pulcsit azért újítottam!

Do you even lift, bro?

Annak ellenére, hogy nagyon változatosak a crossfit edzéseim, időről-időre vannak visszatérő gyakorlatok. Ezek nagyon jók, hiszen így tudom igazán mérni, hogy mennyit fejlődök az edzések során. Az egyik kedvenc gyakorlatom a deadlift, viszonylag egyszerű kivitelezni és gyorsan lehet fejlődni is benne. Először júniusban csináltam ilyet, akkor még csak PVC csővel meg 30kg-al. Aztán azóta szépen lassan mentem feljebb. Szeptember 30-án 115 kilóval próbálkoztam, most pedig december 9-én 135 kg volt, amit felkaptam a földről. Ezidáig ez a legnagyobb súly, amit valaha felemeltem.

harmincegyedik_poszt_05.jpg

 

Szerencsére videón is megörökítettük mindkét komolyabb próbálkozásomat. A baloldali a 115 kg, a jobboldali a 135 kg. Még mindig útban vagyok magamnak, de jobban kihúztam magam, jobban hátrament a fenekem, helyesebben végeztem a gyakorlatot. Ami miatt pluszban örülök ennek a videófelvételnek, hogy megjelent az alkaromon egy ér, illetve látszik, hogy kezd formálódni, mintha ki lennék pattintva. :D

Change takes time

Emlékeztetőnek ide kell raknom ezt a videót, mert hajlamos vagyok elfelejteni, hogy a változáshoz igenis idő kell. Nem lehet mindent egyszerre, nem lehet mindent azonnal. Türelmesnek kell lennem, kitartónak, figyelnem kell a pihenésre is, nem szabad túledzenem magam. Nagyon nehéz megtalálni az arany középutat, de törekedni kell rá.

Jól haladok az utamon, szépen fokozatosan egyre jobb leszek, egyre erősebb, egyre mozgékonyabb, egyre kisebb. Ahhoz, hogy +-100 kg legyek, még 60kg-tól kell megszabadulnom, de messze még a vége! Ahogy telik az idő, újabb és újabb célokat tűzök ki magam elé. 2018 az én évem lesz minden tekintetben, nincs mi megállíthatna!

Már van fülem! Tovább
30. poszt

30. poszt

harmincadik_poszt_bevezeto_1.jpgIsmét mérföldkőhöz érkeztünk. Két nap múlva lesz 6 hónapja, hogy létrehoztam a blogot, ezért arra gondoltam, hogy egy picit csinosítok a kinézetén. Amikor magamnak irogattam, meg készítettem a képeket, akkor még nem tartottam annyira fontosnak, hogy igényesen nézzen ki az oldal, de mióta ilyen rengetegen nézitek (több, mint 160.000 megtekintés, atyaég), muszáj kicsit megemberelnem magam ezen a téren is. 

Ilyenek voltunk

harmincadik_poszt_02.jpg

Eredetileg az volt az elképzelésem, hogy majd ezekkel a kekszekkel és drazsékkal kezdek valamit. Ahogy mennek le a kilók, úgy fogyhatna el, lehetnének harapásnyomok rajta, mintha szépen lassan eszegetném. Idővel aztán gyerekesnek tűnt ez az egész, sőt, az első hónap után már ki nem állhattam. A mostani logó és arculat egy jóval letisztultabb vonalat képvisel. Ezt már bármilyen tartalomhoz fel lehet jól használni, akár videóban, akár képen vagy bármilyen grafikában szépen mutat. 

Nem a méret a lényeg

harmincadik_poszt_03.jpgAz elmúlt fél év alatt felkerült egy poszter a falra és átkerült máshova a szárogató :D

Olyan kevésnek tűnik, mégis rengeteg idő eltelt már, mióta nekiálltam az új életmódnak. A bal oldali kép készültekor már egy hete jártam edzeni és a diétát is tartottam már, de jól látható, hogy az 5xl-es póló feszül a hasamon. Pont egy vadiúj rövidnadrágot próbáltam fel, amit a helyi dagadtboltból újítottam természetesen horror áron. A széken látható a párja, amin még lóg a cimke. Ez volt a kapható legnagyobb méret akkor, színben is tetszett, bár az ember nem válogat, ha ilyen szűkös (haha) a kínálat. Sajnos ezt a nadrágot nem tudtam úgy felvenni, hogy rendesen rajtam legyen, csak a derekamig tudtam húzni, gyakorlatilag a hasam rá is lógott. Persze ez sokszor gondot okozott, mert vagy a hasam, vagy a kőműves dekoltázsom kilátszódott bizonyos mozdulatok során, arról nem is beszélve, hogy az övtől, amit használtam ki is sebesedett a bőröm. Most már "sajnos" túl nagy rám, azt hiszem ezt sem kell már többet hordanom.

harmincadik_poszt_04.jpg

Október 3-án vettem ezt az XXL méretű melegítő szettet. A bal oldali képen látható, amikor először felpróbáltam. Egy picit szűk volt a nadrág, a pulóver részét meg nem szívesen húztam össze, mert akkor nagyon feszült rajtam és látszódtak a hurkák itt-ott. Úgy voltam vele, hogy majd szépen belefogyok, aztán akkor nem lesz probléma. Nos, ahogyan a mellékelt ábra mutatja, bőven sikerült "belenőni". Köszönöm szépen a remek fotót @szami!

harmincadik_poszt_05.jpg

Hamarosan ennek is új állja helyét!

Ki vagyok pattintva

Rengetegen kérdezitek továbbra is, hogy mi a helyzet a bőrömmel. Az utóbbi időben figyelmes lettem rá, hogy ahogy folyamatosan fogyok, úgy kezd el átalakulni egy-egy testrészem. Mivel nem lehet meghatározni, hogy honnan fogyjak éppen, így mindig nekem is újdonság felfedeznem azokat a részeket magamon, ahonnan esetleg ment le pár deka. Általában vidám felismerések ezek, hiszen alapvetően ez egy nagyon jó dolog. A végtagjaimon látszódik talán a legjobban az, hogy a bőr mennyire megnyúlt.

harmincadik_poszt_06.jpg

Hadd mutatkozzam be, Popeye vagyok!

Most már kezd látszódni a karom teljes valójában, a könyököm megjelent, a bütykök a kézfejemnél előbújtak, minden héten fedezek fel egy új eret is a csuklómnál és már a bicepszem is mutatja magát. Ahogy már egy korábbi posztban írtam, sajnos elkerülhetetlen, hogy lógjon a bőröm. Itt inkább az a kérdés, hogy az idő múlásával mi fog történni. Így marad? Jobban lógni fog? Esetleg visszahúzódik? Ezek mind-mind olyan kérdések, amik miatt egy picit izgatott vagyok. Idővel mindegyikre választ fogok kapni, addig pedig nem tudok mást csinálni, szépen fokozatosan menetelek a célom felé!

30. poszt Tovább
175 nap

175 nap

huszonkilencedik_poszt_bevezeto.jpg

Az első és utolsó kép között egészen pontosan 175 nap telt el. A középső talán a második edzésemen készülhetett, amikor odaértem biciklivel a Crossfit Arrabonába, akkor leültem egy kis peremre és kifújtam magam mielőtt bementem volna edzeni. Sosem fogom elfelejteni az első edzéseket. Bemelegítés előtt, vagy a bemelegítés részeként hengerrel át kellett volna mozgatnom az "izmaimat" de ez az egyszerű művelet már ott megakadt, hogy nem tudtam leülni a földre anélkül, hogy eldőlnék. Nem tudtam megtartani magam a kezeimmel és a hasamtól nem tudtam rendesen ülni a földön. Ahogy a mondás is tartja, minden kezdet nehéz.

175 nap Tovább
Hosszú az út

Hosszú az út

huszonnyolcadik_poszt_bevezeto.jpg

Amikor belevágtam az életmódváltásba, tudtam, hogy nem lesz egy kéjutazás. Többször is mondtam már: lefogyni a világ legegyszerűbb dolga, viszont egyáltalán nem könnyű. Rengeteg lemondással és odafigyeléssel jár. Fegyelmezettnek kell lenni, kitartónak és elhivatottnak. Meg kell tartani a rendszert, mértékletesen kell táplálkozni, ráadásul az sem mindegy, hogy mit eszel. Sok-sok apró dolog együttese kell ahhoz, hogy valaki akár csak 1 kg-ot is leadjon. Na és akkor az edzéseken véghez vitt sok bonyolult gyakorlatról még nem is beszéltem, aminél még a csillagok szerencsés együttállása sem mindegy néha, hiszen a legapróbb hibából is lehet hatalmas sérülést szerezni. Így, hogy közel 60kg-tól megszabadultam az elmúlt 5 hónapban, még mindig nem érzem azt, hogy teljesen tisztában lennék azzal, hogy mit is csinálok néha.

Hosszú az út Tovább
5 hónap - 55 kg

5 hónap - 55 kg

huszonhetedik_poszt_bevezeto.jpg

Ismét eltelt egy hónap, egyre hűvösebbek a reggelek, későn lesz világos és korán sötét, közeleg a tél. Most mondhatnám azt, hogy nyáron, amikor elkezdtem, sokkal nagyobb lelkesedéssel vágtam neki minden napnak, de közel sem fedné a valóságot. Motiváltabb vagyok, mint valaha. Az elmúlt öt hónapban teljesen megfordult velem a világ. Megszabadultam 55 kg-tól, ami elképesztően soknak tűnik így visszagondolva. Gyakorlatilag olyan, mintha mindenhova cipeltem volna magammal egy felnőtt embert a hátamon. :D Csak gondoljatok bele.

5 hónap - 55 kg Tovább
Kérdezz - felelek 1.

Kérdezz - felelek 1.

huszonhatodik_poszt_bevezeto.jpg

Az elmúlt pár hét alatt több, mint 40 anoním üzenetet kaptam, amiből pár kérdést igyekszem megválaszolni most ebben a posztban. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki "csak" dícsérő kommenteket írt és támogat abban, hogy elérjem a célom. Hihetetlenül jól esik, hogy ilyen sokan nyomon követitek az utamat és többen velem is tartotok! Jók a kérdések, úgyhogy vágjunk is bele!

Kérdezz - felelek 1. Tovább