A változáshoz idő kell.

#jobbleszek

200

hatodik_poszt_bevezeto.jpg

Hogy tudjam nézni az előrehaladásomat, muszáj valamilyen információk birtokában lennem a kezdeti, kiinduló állapotomról. Az edzőteremben található mérleg csak 150 kg-ig mér, így keresnem kellett egy olyan helyet, ahol fel vannak szerelkezve jóval nagyobb tömeg mérésére. Egy közeli bányába mentem tehát, ahol soron kívül ráállhattam arra a mérlegre, amivel a kamionokat szokták mérni. Mondanom sem kell, már alapból a szituáció elég megalázó volt, de tudnom kellett legalább egy közelítő értéket. Sajnos a bányában levő mérleg 20 kg-onként mér, szóval ez még nem egy pontos adat. De biztos vagyok abban, hogy minimum 200 kg vagyok. A fenébe. 

Ez már gombócból is sok lenne

Sokáig gondolkoztam azon, hogy ezt a képet megosszam e egyáltalán valakivel. De aztán rájöttem, hogy ez egy tény. Ha eltagadnám, akkor csak saját magam csapnám be vele. Kicsit féltem is az eredménytől, de csakis azért, mert számítottam rá, hogy valami egészen kimagasló értéket fog mutatni a mérleg (digitális) nyelve. Gyakorlatilag most olyan, mintha mindig cipelnék magammal még egy embert mindenhova. Eleget vittem már, meg kell szabadulnom a potyautastól.

Ez a szám még jobban motivál arra, hogy töretlenül haladjak a célom felé. Elhatároztam, elkezdtem, semmi nem állíthat meg, hogy a fenti szám ismét egyessel kezdődjön, vagy akár két számjegyűvé csökkenjen. Amikor két héttel ezelőtt elindítottam a blogot, akkor még csak jópofának tűnt a pluszminuszszáz név, viszont most már célként tudom tényleg megjelölni. Nem is hangzik olyan lehetetlennek, hisz sokból lehet csak sokat fogyni.

A történelem megismétli önmagát...hatodik_poszt_02.jpg

Felkeltem 6 órakor, már szinte meg sem érzem, hogy ilyen korán van reggelente. Ettem egy marék zabpelyhet egy marék vízzel, majd felpattantam a biciklimre és mentem edzeni. Jó idő volt, sütött a nap. Ismét megállás nélkül tekertem fel a vasúti felüljáróra, ami egyébként a súlyom tudatában szerintem elég nagy szó. Oda is értem pont, amikor éreztem, hogy lelazult a bal hajtókar, majd szépen le is esett. Már csak ez hiányzott! Két évvel ezelőtt, amikor vettem a biciklit, akkor lecseréltették velem a komplett hajtást, mondván a túlsúlyom miatt erősebb kell, mint az alap felszereltségben található. A Shimano Deore XT-t ajánlották, és a borsos ára ellenére belementem a cserébe. Azt állították, hogy elnyűhetetlen ez a hajtás, semmi baja nem lehet az ég egy adta világon. Nálam már sikeresen lelazult kétszer is, szóval úgy tűnik, mégis el lehet nyűni. Csodálom mondjuk, hogy ennyit kibírt. Képzeld el, hogy mekkora erővel/súllyal nehezkedhetek rá tekerés közben. Mindenesetre ez egy olyan probléma, amit meg kell oldani, mert szeretném róni a köröket továbbra is. 

Csak még egy kört

Ez a kisebb malőr nem vette a kedvemet. Leparkoltam a bicót az edzőterem előtt, majd nekiláttam a bemelegítésnek. Valamiért ezek a gyakorlatok még mindig eléggé megterhelőek számomra. Szakadt rólam a víz a harmadik törzshajlításnál már. Megmozgattam az összes szükséges izmomat, majd jöhetett az első komolyabb feladat. Súlyt kellett emelnem. Először csak a súly nélkül, férfi rúddal kellett próbálgatnom, hogy begyakoroljam a mozdulatokat.

Amikor már helyesen csináltam a gyakorlatot, akkor tettünk két 5kg-os tárcsát a rúd két végére, így 30 kg-ot emelgettem úgy, ahogy a gifen a szakállas bácsi. Tetszett ez a feladat, szerintem jól is csináltam többnyire. A feltett súly mennyisége szerintem kicsi volt, tudtam volna nagyobbal is. 5x10 volt ebből, ezután próbáltam menni cardiozni. Három gép található a teremben, amivel a cardiót lehet fejleszteni. Ezek közül sajnos kettővel fizikailag képtelen vagyok edzeni. Lehet furán hangzik, de gyakorlatilag útban vagyok saját magamnak. Egy sielést imitáló gépre tudtam csak benevezni, mert az volt egy egyetlen olyan, amibe nem akadtam bele, vagy nem görcsölt be valamim miközben a gyakorlatokat végeztem rajta. Ez a gép nagyon jó amúgy (valakinek biztos), mert egyszerre több izomcsoportot is képes átmozgatni. Ez nekem abban nyilvánult meg, hogy hajolni / állni / kezemet mozgatni utána nem tudtam. Emellett hasprést kellett csinálnom, ami után fájt az összes izom a hasamban. Még olyanokat is átmozgattam, amikről nem is tudtam, hogy vannak.

We need to cook, Jesse!

Az edzés után szóltam a főnökömnek (köszi Szami!), hogy jöjjön el értem a teremhez, mert nem tudok tekerni pedál nélkül. Bementem dolgozni majd hamarosan (délben) érkezett is a már előre elkészített, gondosan kimért ebéd első részlete.

hatodik_poszt_04.jpg

#agencylife #RAWagency #rendetkelleneraknomazasztalon

Két hete edzek és egy hete figyelek oda a kajára úgy igazán. Nagyon jókat eszem igazából, húst és zöldséget. Mindegyiket szeretem, szóval nincs ezzel probléma. Elég kis adagokat eszek, hiszen sokszor kell keveset enni. Ez számokban egész pontosan annyit jelent, hogy egy ilyen dobozba 100g zöldség és 150g csirkemell/pulykamell vagy lazac kerül és 3x kell megennem egy ilyen dobozzal egy nap. Én ezt délre, 14:00-ra és 16:00-ra időzítettem. Egyelőre a pulykával kísérletezem, sajnos mire boltba jutok, a csirkemell hült helyét találom csak általában, szóval jobb híján ez is megteszi. Ez a kaja már elegendő egész napra, és vacsoráig egyáltalán eszembe sem jut enni. Nincs semmilyen nasi, semmilyen cukor, még csak egy gyümölcsöt se tolhatok be az arcomba bűntudat nélkül. Egy hét után bátran kijelenthetem, hogy semmilyen kísértésnek nem dőltem be és nem is tervezem. Csak az előírt ételeket ettem, csakis az előírt mennyiségben. Ezért folyamatosan főznöm kell, és az sem baj, ha hajnali 2re fejezem be, hisz a blogbejegyzések is este készülnek többnyire.

Mivel közel vagyok a második hét végéhez, nagyjából összefoglalnám az eddigi tapasztalataimat.

Az edzés nagyon fárasztó, nagyon szórakoztató, biztos vagyok benne, hogy nagyon nem nekem való. Ennek ellenére csinálom lelkiismeretesen, igyekszem minél helyesebben végezni a gyakorlatokat és az edzőm is azt mondta, hogy múlt héten meg sem tudtam volna próbálni azokat a feladatokat, amiket ezen a héten kiadott. Az étkezéssel nem lesz probléma, kicsit fárasztó előre elkészíteni mindent mindig, meg boltba járni, de ez természetes velejárója ennek a folyamatnak, szóval nem panaszkodom, csak csinálom, mint a kisangyal. Magamon észrevettem annyi változást, hogy be tudom csatolni a biztonsági övet a céges autóban, ami eddig sajnálatos módon nem ment. Ahogy az angol mondaná: One step at a time. Alig várom, hogy mit hoz a következő hét!

Ha megnézed a poszt címét és a poszt nevét, akkor most nyer értelmet igazán a névválasztás.
(kétszázból pluszminuszszáz) 

Hirdetés

süti beállítások módosítása